Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

G

Gombosi

318

Művelődési Min.-ban, közben minden erejét és szabad idejét a kaukázusi és közép-ázsiai építészet és iparművészet tanulmányozására fordította. Az Iparművészeti Múz. főigh.-e (1967-től), majd a Hopp Ferenc K-Ázsiai Művészeti Múz. ig.-ja (1972-1984; nyugdíjba vonulásáig). - A K-i szőnyegek elismert szakértőjévé képezte magát. Rendszerezte a hazai közgyűjt.-ek kaukázusi, közép-ázsiai, iráni szőnyegeit, amelyeket számos sikeres fővárosi és vidéki kiáll.-on, ill. hazai és külföldi publikációkban mutatott be. Több nemzetközi kongresszuson is ismertette kutatásait. A K-i szőnyegek kutatói nemzetközi társaságának alapító tagja (London, 1983). - Móra Ferenc-emlékérem (1984).

F. m.: Örményország. Tájak, várak, kolostorok. Fényképezte Gink Károly (Bp., 1972); Üzbegisztán. Bokhara, Szamarkand, Khiva. Fényképezte Gink Károly (Bp., 1973; németül: Hanau, 1975); Régi türkmén szőnyegek (Bp., 1975; angolul is); Turkmenische „Engsi" Teppiche (Ars Decorativa, 4., 1976, 89- 106.); Aszkéták, dervisek, imaszőnyegek (Bp., 1985). írod.: MEL IV.: 314. (téves adat igazgatói kinevezéséről: 1967!); RÚL VIII.: 538-539.

Ferenczy Mária

Gombosi György (1904. máj. 10. Bp. - 1945. jan. 18. vagy 19.): művészettörténész. - Bátyja Gombosi Ottó (1902-1955) zenetörténész. Első felesége Beck Ö. Fülöp szobrász leánya, Beck Judit (1909-1995) festő, keramikus, második felesége Méhes Vera.

— Egy.-i tanulmányait Berlinben, Firenzében és Bp.-en végezte. A berlini Friedrich-Wil- helms-Universitát bölcsészkarán többek között Adolph Goldschmidt előadásait hallgatta. Doktori oklevelét Spinello Aretinóról írt disszertációjával szerezte meg (Berlin, 1926). A Római M. Történeti Int. ösztöndíjasa (1928-1930); művészettörténeti kutatásai mellett rendszeresen előadásokat tartott az int. ösztöndíjas egy.-i hallgatói és művészei számára. A Szépművészeti Múz. önkéntes díjtalan gyakornoka (1930-1932), közben belföldi kutatási ösztöndíjas (1931-1932). Az Ernst Múz.-ban és a Donáth-műkereskedésben festménymeghatározásokat végzett. Az Estlapokba művészeti kritikákat írt. A Thie- me-Becker művészeti lexikon számos, az itáliai művészettel foglalkozó szócikkének szerzője. Éber Lászlóval együtt a Művészeti Lexikon 2., bőv. és átd. kiadásának (Bp., 1935) szerkesztője és cikkírója. Rippl-Rónai József, Ferenczy Károly, Kernstok Károly rajzait bemutató kiáll.-t rendezett a bp.-i Tamás Galériában (Három nagy magyar mester rajzai, 1941). A fasizmus áldozata lett. - Fő kutatási területe az itáliai (elsősorban a velencei és bresciai) középkori és reneszánsz művészet, amelynek nemzetközileg is elismert szakértője volt. E témakörben monográfiái (Palma Vecchio, 1937; Moretto da Brescia, 1943), vmint számos tanulmánya jelent meg külföldi és hazai szakfolyóiratokban (De- dalo, Gazette des Beaux-Arts, Jahrbuch für Kunstwissenschaft, Magyar Művészet, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum évkönyvei, Pantheon, Rivista d'Arte, Zeitschrift für Bildende Kunst). Foglalkoztatta a trecento kérdése is, e korszak festészetét a Spinello Aretino-monográfia első részében tekintette át. Tanulmányainak egy részét a Szép- művészeti Múz. gyűjt.-ében található művekről írta (A Szépművészeti Múzeum Boltraf- fio-képei; A Szépművészeti Múzeum Tiziano- arcképei; Nardo di done és a Szépművészeti Múzeum Somzée-féle madonnája). A szépművészetek könyve (1940) c. kiadványban az európai festészet 15-18. sz.-i történetéről szóló fejezetek szerzője. 20. sz.-i m. művészettel is foglalkozott, monográfiát írt Beck Ö. Fü- löpről (1938). A kortárs m. rajzművészetet bemutató válogatása és tanulmánya halála után jelent meg; e művében a rajzot, mint a festészettől független önálló művészetet vizsgálta (Új magyar rajzművészet Rippl-Ró- naitól a Nyolcakig. 1945). Tervezett Rubens- monográfiájának kézirata befejezetlen maradt, csak egy fejezete jelent meg halála után Der Bildinhalt bei Rubens címmel (Phoebus, 2., Basel, 1948. 3., 2-11.).

F. m.: Spinello Aretino: Eine Stilgeschichtliche Studie über die florentinische Malerei des ausgehenden XIV. Jahrhunderts (Bp., 1926; egy.-i doktori értekezés is); Gróf Andrássy Gyula budapesti gyűjteménye. 1. Régi mesterek (Magyar Művészet, 3., 1927. 2., 59-86.);