Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
G
311 Gerevich ti Munkaközösség (a Művészettörténeti Dokumentációs Központ elődje), majd a Szép- művészeti Múz. Régi M. Gyűjt.-ének munkatársa (1953-1973), vezetője (1971-1973). Vezetésével szállították át a Régi M. Gyűjt.-t a Szépművészeti Múz.-ból az MNG-be, ahol létrehozta a Régi M. Osztályt és a hozzá tartozó restaurátorműhelyt (1973). Az MNG Régi M. Osztályának vezetője (1976-ig, nyugdíjba vonulásáig). - Tud.-os tevékenysége elsősorban a gyűjt.-i munkához, a középkori és reneszánsz, vmint a barokk (Mányoki Adám) kiáll.-okhoz, ill. bel- és külföldi kat.-aihoz kapcsolódott. Jelentős tanulmányt írt a régi m. könyvfestészet témaköréből (1957). A Szépművészeti Múzeum Közleményeinek (Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts) segédszerkesztője (1959-től). - Móra Ferenc-díj (1975). F. m.: Mányoki Ádám emlékkiállítás (Szépművészeti Múz., Bp., 1957); Vásári Miklós két kódexe (Művészettörténeti Értesítő, V., 1957,133-137). írod.: Mojzer Miklós: In memoriam Frau Dr. László Gerevich, géb. Ilona Vattai (A M. Nemzeti Galéria Évkönyve 1980-1988. Bp., 1989, 66.); MűvLex II.: 198. Török Gyöngyi Gerevich Tibor (1882. jún. 14. Mára- marossziget - 1954. jún. 11. Bp.): művészet- történész. - A bp.-i és a berlini tudomány- egy.-en tanult; Bp.-en az Eötvös Collegium tagja, bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1904). Olaszo.-ban, elsősorban Bolognában művészettörténetet tanult (1904-1906). Az MNM Könyvtárának gyakornoka (1908— 1911), majd a Régiségtár segédőre (1911— 1925). Az olasz műtörténet tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1911), ettől fogva - egy ideig múz.-i munkájával párhuzamosan - a bp.-i Pázmány Péter Tudo- mányegy. (1950-től ELTE) egy.-i magántanára (1911-1924), a keresztény archeológia és művészettörténet ny. r. tanára (1924-1950), utóbb tanszékvezető egy.-i tanára (19501954). A Római M. Történeti Int. ig.-ja, majd kurátora (1925-1944), az MTA Római M. Történelmi Biz.-ának elnöke (1937-1940), ügyvezető alelnöke (1940-1944). Az esztergomi prímási Keresztény Múz. ig.-ja (1944-től), az Egyházművészeti Tanács világi elnöke. Rendezte az esztergomi prímási képtárat és elkészítette leírását. A Velencei Biennále m. kormánybiztosa. - A két vh. között a m. művészettörténet-írás, egyúttal a korszak kultúrpolitikájának egyik vezető személyisége. A Római M. Történeti Int. ig.-jaként segítette az int.-ben ösztöndíjasként megforduló, a Római Isk.-hoz tartozó művészeket, a művészcsoport munkáját. Jelentős szerepet játszott az esztergomi kir. palota feltárásában. Elsősorban a középkori m. és itáliai művészet kutatójaként alapvető kézikönyvek és tanulmányok fűződnek nevéhez. Cikkei, tanulmányai többek között az Athenaeum, a Múzeumi és Könyvtári Értesítő, a Művészet, A M. N. Múzeum Évi jelentései, a Vasárnapi Újság, az Archaeologiai Értesítő, Az Újság, a Magyar Iparművészet, az Arte industriale, a Rassegna d 'Arte, a Magyar Szemle, a Corvina, a Szépművészet, a Műveltség hasábjain jelentek meg. A Corvina c. lap társszerkesztője (1921-1938, Zambra Lajossal), a Magyar Katolikus Almanach szerkesztője (I—V, 1926-1930). - Az MTA 1. (1922), majd r. tagja (1934) , tanácskozó taggá minősítették (1949), tagságát visszaállították (1989). A Szt. István Akad. r. tagja (1919). A római Accademia Pontificia, a nápolyi Kir. Akad., a Belga Kir. Tud.-os és Művészeti Akad., a római Accademia di Santa Luca tagja. A Műemlékek Orsz. Biz.-ának elnöke (1932— 1948), az Orsz. Egyházművészeti Tanács ügyvezető alelnöke, az Orsz. Régészeti Művészettörténeti Társulat, a Corvin Mátyás M.-Olasz Egyesület elnöke, a Nemzetközi Műtörténeti Biz. titkára. - Corvin-koszorú (1935) . F. m.: Tracce di Michelangelo nella scuola di Francesco Francia (Archiginnaso [Bologna], 1908); A miniatú- rafestészet, tekintettel a Corvin-kódexekre (A M. N. Múzeum Évi Jelentése, Bp., 1911); A krakkói Czartoryski-képtár olasz képei (Bp., 1918, klny. az Archaeologiai Értesítőből); Kolozsvári Tamás, az első magyar táblaképfestő (Bp., 1923); Ipolyi Arnold emlékezete (Bp., 1925); A modern egyházművészet (in: Magyar Katolikus Almanach. Bp., 1927); Esztergomi műkincsek (Bp., 1928); L'arte antica ungherese (Roma, 1931); Művészettörténet (in: A történetírás új útjai. Szerk. Hóman Bálint. Bp., 1931); Magyarországi művészet Szent István korában (in: Emlékkönyv Szent István halálának kilencszázadik évfordulóján. Bp., 1938); Magyarország románkori emlékei (Magyarország műemlékei I. Bp., 1938); A magyar mű
