Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

G

Geduly 306 horváto.-i Velebitben és Kapelában (1939), a szlovéniai Triglav gleccsertavaiban (1940), vmint a Hargitán, a Gyilkos-tó és Bálvá­nyosvár környékén (1941-1943). Érdeklődési köre több állatcsoportra is kiterjedt; kezdet­ben elsősorban bogarakkal, később - Hor­váth Andor biztatására - puhatestűekkel foglalkozott. Pályafutása során 30 új dísz- bogárfajt írt le, kandidátusi és doktori érte­kezését is malakológiai témából írta. Húsz éves múz.-i munkája alatt megszervezte a Janus Pannonius Múz. (JPM) első állandó természettud.-i kiáll.-ait (1950, 1966), meg­alapozta a JPM Természettud .-i Osztálya ál­lattani, kőzet- és őslénytani gyűjt.-ét, amely­nek különösen bogár- (Coleoptera) és puha­testű- (Mollusca) anyaga érdemel említést. Összesen 60 tud.-os közleménye, ezen kívül számtalan ismeretterjesztő cikke jelent meg. Pályatársai két hazai állatfajt neveztek el ró­la (Lartetia gebhardti, Niphargus fireli geb- hardti). - A biológiai tud.-ok kandidátusa (1956), doktora (1963). F. m.: Az Abaligeti-barlang élővilága (Matematikai és Természettudományi Közlemények, 37., 1934, 1-264.); Malakofaunisztikai és ökológiai vizsgálatok a Mecsek hegységben és a Harsányi hegyen (Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 2., 1957, 4-29.; 3., 1958, 106-136.); A Mecsek hegység forrásainak faunisztikai és biológiai vizsgálata (Janus Pannoni­us Múzeum Évkönyve, 5., 1960, 7-38.); A Mecsek hegység barlangjainak biológiai vizsgálata (Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 8., 1963, 5-32.); A Mecsek hegység állatvilága. I—II. (Janus Panno­nius Múzeum Évkönyve, 10., 1965, 7-28.; 11., 1966, 7-16.). írod.: Vass Anna: Emlékezés G. A.-ra (Állattam Közlemények, 71., 1985, 3-5.); Vass Anna: Dr. G. A. (Soosiana, 1., 1973, 9-10.); Gulyás X.: 549-550.; RÚL Vili.: 224-225. Fehér Zoltán Geduly Gyula, felsőtömösi (1852 Besz­tercebánya - 1933. márc. 30. Bp.): mérnök, múzeumigazgató. - Apja Geduly Lajos (1862-1931) ev. lelkész, nagybátyja Geduly Henrik (1866-1937) ev. püspök, a főrendi­ház tagja. - Mérnöki tanulmányait Bécsben végezte (1875). Pályafutását a brassó- tömösi vasútvonal építésénél kezdte. A Köz­munka és Közlekesési Min.-ban osztályta­nácsos (1885-től), az 1888. évi nagy tiszai ár­víz miniszteri biztosa. A MÁV igh.-e (1896- tól), majd az Építési Főosztály vezetőhe­lyettese, a MÁV mű­helyszolgálatának ve­zetője (1898-tól). Mi­niszteri tanácsos, a MÁV Építési és Pá­lyafenntartási Osztá­lyának ig.-ja (1902— 1915; nyugdíjazásáig). A műszaki fejleszté­sek és beruházások területén végzett ered­ményes munkát. A Közlekedési Min.-ban alakult műszaki tanács tagjaként a legna­gyobb beruházásokat irányította (Duna-, Ti­sza-, Vaskapu-szabályozás, a pozsonyi má­sodik alagút, hidak, állomások építése). A közforgalmú vasutak kitűnő ismerője volt. Az 1900. évi Párizsi és az 1904. évi Milánói Világkiáll. közlekedési anyagának szervező­je, a nemzetközi zsűri tagja. A Közlekedési Mwz.-ban a szakbiz. tagja, a múz. igh.-e, majd ig.-ja (1915-től). Lényegében elődje, Banovits Kajetán munkáját folytatta. Az épület zsúfoltsága egyre nagyobb volt, így a gyűjtéseket korlátoznia kellett; a vasúti tár­gyak mellett elsősorban az aviatikái részt fejlesztette (a Justice for Hungary repülőgép roncsa, ill. modellje, Junkers F-13, Branden­burg). A zsúfoltság enyhítésére a könnyebb repülőgépeket a mennyezetre függesztette fel. Állandó harcot vívott a múz. fennmara­dásáért, mivel az Iparkamara szemet vetett az épületre, és vásárokat akart odatelepíte­ni. A sajtó is támadást indított ellene azzal, hogy a múz.-ot alacsony látogatottsága mi­att nem érdemes fenntartani. ~ levelek tu­catjaiban tényszerűen cáfolta a vádakat, és bizonyította a múz. szükségességét. - AM. Mérnök- és Építész Egylet alelnöke (1905- 1908). A német vasútegylet műszaki biz.- ának elnöke, a Deutsches Museum választ­mányi tagja, a bécsi műegy. díszdoktora (1917; a vasutak műszaki fejlesztésében vég­zett munkájáért), a M. Vasúti és Hajózási Klub tagja, Kórházbiz.-ának elnöke (1915). Munkásságáért nemesi rangot és a fel­sőtömösi előnevet kapta. - Lipót-rend lovag­keresztje (1907). F. m.: Közforgalmú vasutaink alépítménye az 1896. évi ezredévi kiállításon (in: 1896. évi ezredévi kiállítás

Next

/
Thumbnails
Contents