Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
G
307 Genthon eredménye. Szerk. Matlekovits Sándor. Bp., 1898). Irod.: Molnár Erzsébet: Az első 50 év: Banovits Kajetan, G. Gy., Samarjay Lajos (Közlekedési Múzeum Évkönyve, X., 1896-1996. Bp., 1996); G. Gy. (Vasúti és Hajózási Közlemények, 1915); Gulyás X.: 580. Molnár Erzsébet Gémes Balázs (1939. máj. 13. Bp. - 2002. máj. 4. Szekszárdi: régész, etnográfus, tanár, cigánykutató. - Az ELTE néprajz és régészet szakán végzett (1964). A székesfehérvári István Király Múz. régésze (1962-1964), majd Kecskeméten (1964-1965), Kiskunfélegyházán (1966-1967) és Szekszárdon (1972-1996) néprajzosként dolgozott. Több alkalommal vállalt tanítást is, így a kecskeméti, a kaposvári, a zsámbéki és a szekszárdi főisk.-kon, majd a pécsi JPTE-n, ahol romológiát oktatott. Kutatásaiban kiemelt helyet kapott a népi gyógyászat és a születésszabályozás históriája. Szekszárdon romológiai műhelyt, kutatóközpontot szervezett és kiadványsorozatokat indított: Romológiai Kutatóintézet Közleményei (1994), Studia Minoritatum (2000). - AM. Néprajzi Társaság Pro Mino- ritatum-díja (2002). F. m.: A magzatelhajtással kapcsolatos hiedelmek a magyarság körében (Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve VI-VII., 1973-74. Szekszárd, 1975, 233- 258.); A juhászok ládái és a juhászcéh kérdése a Mező- földön a XVIII-XIX. században (uo., VII-V1II., 1975- 76. Szekszárd, 1977, 173-197.); A népi orvoslás kutatás aktuális problémái Magyarországon (Orvostörténeti Közlemények, 1979 [1981], 15-33.); Népi születésszabályozás (magzatelhajtás) Magyarországon a X1X-XX. században (Documentatio Ethnogra- phica, 12., 1987, 296.). írod.: Bencsik János: Dr. G. B. (in: Erdős Kamill és a hazai romológia. Szerk. Bencsik János. Gyula, 2002,131-135.). Bencsik János Genthon István (1903. aug. 18. Bp. - 1969. máj. 30. Eger): művészettörténész. - Újságíróként kezdte pályáját, első írásai 1922-ben jelentek meg. Érettségi után az Új Nemzedék szerkesztőségében dolgozott (1921-1924). A Pázmány Péter Tudomány- egy.-en művészettörténetből Gerevich Tibornál bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1928). Előtte egy évig állami ösztöndíjjal a Collegium Hungáriáim tagjaként a bécsi egy.-en Julius von Schlosser előadásait hallgatta (1927-1928); ez idő alatt készült el Magyar művészek Ausztriában a mohácsi vészig c. disszertációja, s ekkor választotta életre szóló feladatául a m. művészet múltjának és jelenének vizsgálatát. Egyformán érdekelte a középkori, a reneszánsz, a barokk és a modern m. művészet, ill. az építészet, a szobrászat, a festészet és az iparművészet emlékei. A Római M. Történeti Int. ösztöndíjasa (1928-1929). Az MNM Régiségtárának történeti osztályán kezdte múz.-i pályafutását (1929-től). A múz. átszervezését követően a M. Történeti Múz. Iparművészeti és Történeti Osztályán dolgozott (1934-től), majd a Műemlékek Orsz. Biz.-ának előadójává nevezték ki (1935). A Pázmány Péter Tudományegy.-en a m. művészet magántanára (1935-1940), a római egy.-en a m. történelem és irodalom tanára (1940-től); egyúttal a Római M. Akad. ig.-ja (1940-1943). A II. vh. eseményei 1943- ban hazatérésre kényszerítették; ideiglenes szolgálatra visszatért a Műemlékek Orsz. Biz.-ához, ahol folytatta topográfiai adatgyűjtését. Az Iparművészeti Főisk.-n is tanított. Gr. Zichy István főig. nyugdíjba vonulása után az MNM Igazgatótanácsa egyetlen jelöltként terjesztette föl a M. Történeti Múz. főig.-i székébe való kinevezését (1944. jún.), a kormányzóságnak azonban magasabb tervei voltak személyével, indoklásként megjegyezve, hogy univerzális műveltsége, képességei alapján inkább alkalmas lenne a Szépművészeti Múz. főig.-i állására. Ez a II. vh. befejezése után valósult meg; kinevezték a Szépművészeti Múz. főig.-jává (1945. márc.-tól), ugyanekkor ny. rk. egy.-i tanári címet kapott. A Szépművészeti Múz. Régi M. Osztályának, majd Modern Képtárának vezetője (1948-1969. jan.; nyugalomba vonulásáig). Az MNM Igazgatótanácsának al- elnöke (1946-tól). - Munkásságát végigkísérte a műemléki topográfiai kutatás, amelynek Mo.-on egyik kezdeményezője volt. írásai közül kiemelkednek a 19-20. sz.-i művészettel foglalkozó tanulmányai.
