Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

G

305

Gebhardt

Irod.: Györffy István: Dr. G. Gy. (Acta Biologica Szegediensis, 3., 1934, 77-86.); Lengyel Géza: G. Gy. emlékezete (Botanikai Közlemények, 31., 1934, 66-108.); Balogh Lajos: G. Gy. (In: Szombat- helyi tudós tanárok. II. Szerk. Köbölkuti Katalin. Szombathely, 2001. 63-101.); Gulyás X.: 530-532.; Révai VII.: 384.; MÉL I.: 578. (téves születési hónap: júl.; téves adat a díszpolgári címről: Szombathely!); RÚL VIII.: 187-188. - Bibi.: Vértesi Pé- temé: G. Gy. (Vasi Életrajzi Bibliográfiák VIII. Szombathely, 1983).

Balogh Lajos

Gazdapusztai Gyula (1931. nov. 15. Makó - 1968. nov. 14. Szeged): régész. - Bp.-en az ELTE BTK-n muzeológus oklevelet szerzett

(1955), a leningrádi Zsdanov Egy. aspiránsa (1958-1962), Az Észak-Kaukázus kapcsolatai Elő-Ázsiával és Közép-Európával a bronzkorból a vaskorba való átmenet idején c. értekezésével uo. a történettud. kandidátusa (1962), az ELTE-n bölcsészdoktori oklevelet szerzett

(1963). A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múz. régész-segédmuzeológusa (1955-1958), a debreceni Déri Múz. tud.-os főmunkatársa

(1962), a JÄTE BTK Ókori Történeti és Régészeti Tanszék tanszékvezető egy.-i docense (1962-1968). Tud.-os tevékenysége három fő téma köré csoportosult. Mint pályakezdő régészt a helyi adottságok (Banner János vásárhelyi ásatásai) a neolitikum kutatása felé irányították. Hódmezővásárhely-Gorzsán a Körös kultúrát kutatta; itt a korszak egyik legszebb antropomorf edényét találta meg. A korai bronzkor kutatásának és a nagy halmok feltárásának szentelte a legtöbb energiát. Foglalkoztatta a perjámosi csoport genetikai problémája. A korai vaskor tárgykörében különösen a szkíta és a kimmer kérdés foglalkoztatta. E korról írta kandidátusi értekezését is. Megmentette a Hódmezővásárhely- kishomoki szkíta temető anyagát az ott folyó építkezésektől. Újat hozott a régészeti kutatás módszereiben is, kidolgozta a halmok feltárásának gépi módszerét. Tud.-os közleményeinek és ismeretterjesztő cikkeinek száma 109. - A Régészeti és Művészettörténeti Társaság (1954-1968), az MTA Tud.-os Minősítő Biz. Régészeti Szakbiz. (1963-1968), az MTA Régészeti Biz. (1964-1968) tagja. Az Acta Antiqua et Archaeologica (Szeged) társszerk.-je (1963-1968). - Öngyilkos lett.

F. m.: A Körös kultúra lakótelepe Hódmezővásárhely- Gorzsán (Archaeológiai Értesítő, 1957, 3-13.); A magyar őskorkutatás néhány kérdéséről (uo., 1962, 3- 14.); Későneolitkori telep és temető Hódmezővásárhely-Gorzsán (A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1963, 21-48.); Bronzkori temető a battonyai határban (Tiszatáj, 1965, 1, 39A2); Einige Probleme des Gräberfeldes bei Battonya und der Bronzezeit in Südostungarn (Acta Antiqua et Archaeologica, 1968, 39- 44.); A „kunhalmok". Az őskor érdekes vallástörténeti emlékei (Világosság, 1968,399-402.). írod.: Korek József: G. Gy. (Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1969, 337- 340.); Hódmezővásárhely jelesei (Hódmezővásárhely, 1974, 23-24.); Kovács István-Kruzslicz István: G. Gy. élete és munkássága. Bibi. (Vásárhelyi tanulmányok IX., 1979, 137-145.); MÉL III.: 236.; Szegedi egyetemi almanach 1921-1995 (1995: 122.); RÚL VIII.: 196.

Bodrits István

Gebhardt Antal (1887. ápr. 9. Pécs - 1972. febr. 22. Pécs): jogász, zoológus, barlangkutató. - A pécsi Erzsébet Tudományegy.-en jogtud.-i doktori (1910), a Kolozsvári Tudo- mányegy.-en politikai tudori (1911), Bp.-en egységes bírói és ügyvédi oklevelet szerzett

(1915). Pécsen bírósági joggyakomok (19111914), jegyző (1914-1919); Dombóváron járásbíró (1919-1939), bírósági elnök (1939- 1948), a Pécsi Felsőbíróság tanácselnöke (1948). Közben biológia-őslénytan és állat- földrajz tárgykörökből bölcsészdoktorátust szerzett (1929). A pécsi Természettud.-i (utóbb Janus Pannonius) Miíz.-ban mb. múzeumőrként az állattár, majd a Természettud.-i Osztály vezetője (1948-1968). A pécsi Erzsébet Tudományegy.-en az állatföldrajz tárgyköréből egy.-i magántanárrá habilitálták

(1933), majd az állatföldrajz, a mérgező és kórokozó állatok ismerettana tárgykörből c. ny. rk. tanár lett (1933-1944). - Legfontosabb, egész pályáján átívelő kutatási területe a Mecsek, a Villányi-hegység, vmint a Zselic faunisztikai, állatföldrajzi, környezetés társulástani viszonyainak vizsgálata; ezen belül különösen nagy érdemeket szerzett az Abaligeti- és a Mánfai-barlang, vmint a Mecsek forrásainak vizsgálatával (1931-1933). Faunisztikai kutatásokat és gyűjtést szervezett a Retyezátban (1926-1930), a felsőausztriai Hochschwabon (1934-1938), a