Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

E

245

Esterházy

került megszereznie (Bronzino: Pásztorok imádása a Borghese-gyűjt.-ből; a Raffaelló- nak tulajdonított Ifjú képmása a Barberini- gyűjt.-ből; Claude Lorrain: Idilli táj a Doria-Pamphili-gyűjt.-ből; jelenleg mind a Szépművészeti Múz.-ban). 1802-től Josef Fischer (1769-1822) bécsi tájképfestő lett a galéria kurátora, akinek É-i (holland, flamand, német) művészeti ismerete jól kiegészítette a hg. érdeklődését. Először 1812- ben, Laxenburgban nyitották meg rövid időre a Képtárat, s ekkor nyomtatott kát. is készült róla (528 kép leírásával). 1815-ben már a mariahilfi (bécsi) nyári palotában volt látogatható a Képtár, s a kurátor újabb kat.-t adott ki hozzá (542 képpel). A gyűjt, az 1819. és az 1821. évi londoni és párizsi vásárlással teljesedett ki amikor a hg. fia, (III.) Pál Antal elsősorban spanyol mesterek 46 képét, vmint Tiepolo Szí. Jakab apostol c. vásznát vásárolta meg Edmund Bourke egykori madridi dán nagykövettől. A „galériaalapító" unokájára, (III.) Miklósra (1817-1894) hárult a feladat, hogy a 19. sz. folyamán megrendült hitbizomány ügyeinek rendezése során eladja a 637 festményből, 3500 rajzból és 50 000 metszetből álló Képtárat. A gyűjt.-t 1870. dec. 6-án a m. állam vásárolta meg, s ez lett a későbbi Szépművészeti Múz. magja, mely a múz. jellegét a mai napig alapvetően meghatározza. Ettől a gyűjt.-től függetlenül létezett egy második képtár, a pottendorfi, amely szabad rendelkezésű volt, s amelyből az 1860-as évek közepe óta adogattak el tárgyakat. Ezekből bukkannak fel időnként képek főleg a bp.-i műkereskedelemben. A rajzokat és metszeteket elsősorban Bécsben, Artariánál és Mollónál vásárolták. 1803-ban a prágai gr. Nowoh- ratsky-Kollowrath-gyűjt. darabjaiból vásároltak (többek között két Rembrandt-rajzot), 1804-ben pedig mintegy 300 lapot a nürnbergi Praun-gyűjt.-ből (sok 17. sz.-i bolognai rajzot és Hans Hoffmann természettanulmányait). Cesare Poggi gyűjt.-ét (Leonardo és Raffaello rajzaival) Párizsban vásárolták (1810). (II.) Miklós nevéhez fűződik még a (mára szétszóródott) szoborgyűjt., a zenei és színháztörténeti tár (nagy részük ma az OSZK-ban) és az ásványtár (a Természettud.-i Múz.-ban). Az 1800-as évek első évtizedeiben Kismarton valódi kulturális

központ volt, színházi és opera-előadásokkal, koncertekkel, ahol a J. Haydnhoz méltó (bár elfeledett) Johann Nepomuk Hummel volt az udvari karmester, írod.: Meller S.: Az Esterházy Képtár története (Bp., 1915); Die Fürsten Esterházy. Magnaten, Diplomaten und Mäzene. Kiáll.-i kat. (Eisenstadt,

1995); Mőcsényi Mihály: Eszterháza fehéren - feketén (Bp., 1999); Von Bildern und anderen Schätzen. Die Sammlungen der Fürsten Esterházy. Szerk. Mraz, G- Galavics, G. (Wien-Köln- Weimar, 1999); Italienische Kunst aus der Sammlung des Fürstenhauses Esterházy. Von Raffael bis Tiepolo. Kiáll.-i kat. Szerk. Barkóczi, István (Frankfurt-München, 1999).

Barkóczi István

Esterházy Pál hg. (1635. szept. 8. Kismarton - 1713. márc. 26. Kismarton): főúr, politikus, költő, zeneszerző, - Apja Esterházy Miklós nádor, aki 1687-ben I. Lipót császártól hg.-i rangot kapott a Habsburgok mo.-i trónutódlása érdekében játszott kulcsszerepéért. Első felesége Esterházy Orsolya (1641-1682), második felesége Thököly Éva (1660-1716). A család a török háborúk során emelkedett fel, akkor alakult ki a hg.-i és a három, ill. négy gr.-i ág (a cseszneki, a zólyomi és a fraknói; az utóbbi a 18. sz.-ban kettévált a tatai és a cseklészi ágra). A Habsburg uralkodókhoz kötődő folyamatos és megrendíthetetlen hűségük biztosította hatalmukat és gazdagságukat. A hg.-i („galán- thai") ág a M. Királyság legjelentősebb családjának számított, s a mai napig Ausztria legnagyobb földbirtokosa. Politikai és diplomáciai szerepük koronként változott. Tagjai az ország legjelentősebb műpártolói és műgyűjtői közé tartoztak. A hg.-i ág központja a kismartoni (Eisenstadt) birtok és kastély, vmint a fraknói birtok és vár (Burgenland, Ausztria). - Sopron vm. főispánja (1652-től), főudvarmester (1661-től). Zrínyi Miklós oldalán harcolt a török ellen (1663), bánya vidéki főkapitány (1668-tól), Mo. nádora (1681-től). Részt vett a török elleni visszafoglaló háborúban, többek között Buda visszavételében (1686). - A császári főépítésszel, Carlo Martino Carlonéval (1616— 1667) Kismartonban megépíttette az első m. barokk kastélyt (1663-1672), amely, annak ellenére, hogy középkori vár átalakítása,