Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

D

205

Dobosy

régen vidékére. Az érmelléki Andrássy Ernő (1894-1898) orvossal együtt széles körű csereviszonyban állt a londoni Oológusok Levelező Klubjával, így összegyűjthették öt kontinens jellemző madarainak egy-egy fészekalját. ~ Erdély legnagyobb tojásgyűjt.-ét és egy nagy lepkegyűjt.-t mondhatott magáénak, amikor az 1913. évi árvíz addigi munkáját majdnem teljesen elpusztította, s mindent újra kellett kezdenie. Halála után özvegye a mintegy 30 000 db-ot számláló tojásgyűjt. egy részét Andrássy Ernőnek küldte el. A gyűjt, nagy része ~ végrendelkezése szerint a gyulafehérvári gimn.-ba, ill. a környék isk.- iba került szemléltető anyagnak. A gyulafehérvári anyag tetemes része a rossz tárolás miatt elpusztult. Csak annak a 2192 fészekaljhoz tartozó 8770 tojásnak a sorsa követhető nyomon napjainkig, amelyet a nagyváradi Kőrösvidéki Múz. vásárolt meg, s amelyet Béczy Tamás muzeológus rendezett el, konzervált, és az adatokat egy gyűjteménykat.- ban tette közzé. A későbbiekben a di- csőszentmártoni isk.-ban maradt 75 faj és alfaj, 286 fészekalja, azaz 982 tojás Nagyváradra, az eredeti gyűjt, sorába került, sőt, a teljes Andrássy-féle tojásgyűjt. is, amely a —gyűjt.- nyel együtt a mai Románia legnagyobb tojásgyűjt.-ét őrző Körösvidéki Múz. törzsanyagát képezi. A tojások 89%-a Erdély területéről származik, a gyűjt, dokumentumszerűen rögzíti a 20. sz. eleji madárnépesség elterjedésének helyzetképét, elsősorban a ragadozó, vmint az énekesmadarakat illetően. ~ jelentős madármegfigyeléseket, kutatásokat is végzett, sőt festményeket is készített. Leginkább a ragadozó madarak sorsa és a kakukk fészekparazitizmusa érdekelte. Gyűjt.-ében 57 kakukktojást is tartalmazó énekesmadár- fészekalj maradt meg. Ez irányú kutatási eredményeit az 1927. évi bp.-i X. Nemzetközi Állattani Kongresszuson ismertette. Fő művének Erdély madarai c. írását tartotta, amely 1944-ben a bombázások során megsemmisült. Fennmaradt viszont egy másik jelentős, kordokumentum értékű munkája, A Kárpát medence fészkelő madarainak vázlatos tojáshatározója, amely felújításra, kibővítésre és kiadásra vár. Összesen 28 dolgozatát a nagyszebeni Erdélyi Természettud.-i Társulat Kiadványában (Verhandlungen und Mitteilungen des Siebenbürgischen Vereins für Naturwissenschaften zu Hermannstadt, 1922-1926), majd a marosvásárhelyi Vadászújság, vmint a bp.-i A Természet, a Zoológiái Lapok és a Kócsag c. folyóiratokban közölte.

írod.: Gebhardt, L.: Die Ornithologen Mitteleuropas (Giessen, 1964-1980); Béczy, L. T.: Catalogue of the Oological Collection of the Museum in Oradea (Oradea, 1971); Salmen, H: Die Ornis Siebenbürgens. Band I. (Köln-Wien, 1980); Popes- cu, C.: Piesele rare din colecţia ornitologică a Muzeului de Istorie Naturală din Sibiu, ca puncte de reper (Analele Banatului. Voi. 3., Timişoara, 1997, 269-275.); RM1L I.: 411^112.

M. Kiss András

Dobos Ilona; S. Dobos; Sándor Andrásné (1922. máj. 7. Nagyszőlős - 1993. júl. 2. Bp.): etnográfus. - Első férje (1948-tól) Sándor András író. - Az ELTE-n történelem szakos középisk.-i tanári (1964), majd doktori oklevelet szerzett (folklór, 1968). A sztálinvárosi (ma dunaújvárosi) múz. helytörténésze (1951- től), a Néprajzi Múz. könyvtárának munkatársa (1957-től nyugdíjazásáig). Kutatási területe a folklór, ezen belül a monda, mese, az „igaz" történetek, élettörténetek. Gyűjtései, szövegközlései, tanulmányai és néprajzi tárgyú esz- széi a prózafolklór hagyományos és modern jelenségeit egyaránt figyelembe vették. 1964- től a m. történeti mondák kat.-án dolgozott. Cikkei többek között az Ethnographiában, a Valóságban jelentek meg. - AM. Néprajzi Társaság tagja (1962-től). Az irodalom (néprajz) tud. kandidátusa (1977).

F. m.: Szegényember vízzel főz. Önéletrajzi vallomások (Bp., 1958); A történeti mondák rendszerezéséről (Ethnographia, 1970); Tárcái története a szóhagyományban (Bp., 1971); Egy folklórgyűjtő feljegyzései. Önéletrajz (Bp., 1974); Paraszti szájhagyomány, városi szóbeliség (Bp., 1986).

írod.: Nagy Ilona: D. I. (Néprajzi Hírek, 1994. 3-4., 94-96.); MNépLex I.: 593.; MNL VI.: 683.; RÚL V: 569. - Bibi.: Serfőzőné Gémes Magda: D. I. irodalmi munkássága (Néprajzi Hírek, 1994. 3-4., 98.).

Balogh Jánosné Horváth Terézia

Dobosy László (1911. jún. 16. Pásztó 1995. okt. 27. Ózd): tanár, iskolaigazgató, múzeumszervező. - A család ősei a Zagyván túl, a Dobos pusztán lévő nemesi birtokon laktak, a birtok elvesztése után kisiparosok lettek; Pásztón mézeskalácsos műhelyt és üz-