Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
D
Dobay 204 18. sz.-i könyvkötőmesternek az útinaplóját az MNM őrzi. Apja, Divald Károly gyógyszerész, város- és tájfényképész Eperjesen, majd Bp.-en alapított fénynyomó int.-et (1876), s 1882-ben saját költségén szerette volna kiadni a Magyarország műemlékei c. fényképsorozatot. Fiai, ifj. Károly, Lajos és Adolf a műemlék-fényképezés folytatása mellett a hazai képeslapgyártás megalapítóiként és felvirágoztatóiként váltak ismertté. - ~ bp.-i egy.-i tanulmányait orvostanhallgatóként kezdte, az 1891/92. tanévtől bölcsészként folytatta; művészettörténetet, irodalmat, esztétikát és régészetet hallgatott. Tanulmányúton járt Párizsban (1897), Olaszo.- ban (1899), majd ösztöndíjasként bejárta Ausztriát, Németo.-ot, Belgiumot és Hollandiát (1903). Pályáját a topográfiákhoz való fo- tografálással kezdte (1899); végigjárta Felső- Mo. legkisebb településeit is, megörökítve a műemlék épületeket, templomokat, kastélyokat és berendezési tárgyaikat. A Múz.-ok és Könyvtárak Orsz. Főfelügyelőségének régészeti szakmegbízottja (1907-1922). Az I. vh. idején fotóriporterként működött. Az MNM Történeti Osztályának ig. őre (1922-től). A gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter által felállított Gyűjteményegy. tagja. - Főként szűkebb pátriája, a felső-mo.-i vm.-k középkori művészete foglalkoztatta; a saját képeivel illusztrált és dokumentált műemléki topográfiák megjelentetése úttörő vállalkozás volt. A Műemlékek Orsz. Biz.-a és a Szepes Vm.-i Történelmi Társulat egy időben bízta meg Szepes és Sáros vm. műemlékeinek dokumentálásával. Közel húsz éven keresztül foglalkozott a műemlékek feltérképezésével és vidéki múz.-ok szervezésével. A legrosszabb állapotú műtárgyakat állami pénzből megvásárolta, vagy ajándék, ill. letét formájában megszerezte. Gyűjtő- és szervezőmunkájának eredménye volt a bártfai (1906), a besztercebányai (1909) és a Selmecbányái múz. (1912) megnyitása. Első írása - Erzsébet királyné bártfafürdői látogatásáról - a Hazánk c. napilapban jelent meg. Tanulmányai, cikkei 1895-től a Magyar Szemlében, a Katholikus Szemlében jelentek meg, később az Új Idők, a Művészet, a Magyar Iparművészet, a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, a Budapesti Hírlap, a Magyar Géniusz munkatársa. Az 1920-as években a Centrál kávéházban gyakran tűnt fel a Nyugat c. folyóirat munkatársainak asztalánál; a hagyomány szerint az Eperjes melletti Tarea folyócska nevéből származó Tarczay György írói néven, tud.-os eredményeit, történelmi, irodalmi és művészettörténeti ismereteit fölhasználva, sajátos hangvételű regényeket írt. - Az MTA 1. tagja (1911), a Szt. István Társulat irodalmi osztályának tagja (1915). F. m.: A hajnal hasadása. Önéletrajzi regény (Vasúti Folyóirat, 1898); A felső-magyarországi renaissance építészet emlékei (Bp., 1900); Művészettörténeti korrajzok. 1-2. (Bp., 1901-1902); Régi Buda és Pest művészete a középkorban (Bp., 1902); A sárospataki vár (Bp., 1902) ; Budapest művészete a török hódoltság előtt (Bp., 1903) ; Szepes vármegye művészeti emlékei. I—III. (Bp., 1905-1907); Magyarország csúcsíveskori szárnyasoltárai. I—II. (Bp., 1909-1911); Felvidéki históriák (Bp., 1914); A Magyar Tudományos Akadémia palotája és gyűjteményei (Bp., 1917); Magyarország művészeti emlékei (Bp., 1927; angolul is); A magyar iparművészet története (Bp., 1929); A híres festők galériája. Éber Lászlóval, Farkas Zoltánnal (Bp., 1929); Az Árpád- ház szentjei (Bp., 1930; hasonmás kiad. 1994). írod.: Farkas Zoltán: D. K. (Nyugat, 1931); Werger Márton: Tarczai György. Bölcsészdoktori értekezés (Székesfehérvár, 1937); Elek Artúr: D. K. (E. A.: Művészek és műbarátok. Bp., 1996); A „szentek fuvarosa". D. K. felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. Kiállítási kát. Szerk. Bardoly István és Cs. Plank Ibolya (Bp., 1999); Szinnyei XIII.: 1297. (Tarczai György néven); Gulyás V.: 840-844.; MKL II.: 636.; RÚL V: 544. Basics Beatrix Dobay László (1873. júl. 16. Székelyudvarhely - 1943. nov. 14. Dicsőszentmárton): vasúti tisztviselő, zoológus, ornitológus, oológus. - A kolozsvári, majd a bp.-i tudományegy. BTK-n végzett tanulmányait megszakította. Dicsőszentmártonban telepedett le, s vasúti tisztviselőként dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Élete nagy szenvedélye a madártojások gyűjtése volt; a madarak életének, fészkelése biológiájának megfigyelése és kutatása gyermekkora óta foglalkoztatta. A legtöbbet lakóhelye környékén, a Kis- és a Nagy-Küküllő folyó mentén gyűjtött. Gyakorta utazott gyűjtőútra a borszéki hegyekbe, Szovátafürdőre, Parajdra, Korondra, Dobrudzsába, a Duna-deltába, a m. pusztára, vmint Marosludas, Marosvásárhely és Szász
