Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

D

187

Degen

szére, később múz.-i őrré nevezték ki (1936- tól). Előkészítette a Csíki Ház avatásához kapcsolódó ünnepséget (1937), bemutatta a kézirattár feldolgozásának eredményeit. Cikkei a kolozsvári Hírnök, az Ifjú Erdély, az Erdélyi Fiatalok, az EME 12. vándorgyűlése emlékkönyve, a Hitel, a Kristóf-emlékkönyv

(1939), az Erdélyi Múzeum, a Korunk, a Tanügyi Újság, a sepsiszentgyörgyi Székely Nép, vmint a Magyarság, a Brassói Lapok és a Debreceni Szemle hasábjain jelentek meg. - Álneve Candide, betűjele -dide.

F. m.: A Székely Nemzeti Múzeum kézirattára magyar nyelvi és irodalomtörténeti szempontból (Debreceni Szemle, 1937, 135-140.); Körösi Csorna Sándor csodálatos élete (Sepsiszentgyörgy, 1937; 2. kiad. 1942); Monumentele în manuscris de limba şi literatura maghiară din Muzeul National Săcuesc. Doktori értekezés (Sepsiszentgyörgy, 1938); Az igazgató óralátogatása az oktatási folyamat irányításának és ellenőrzésének eszköze (Kolozsvár, 1956); A magyar nyelv és irodalom tanításának módszertana (Bukarest, 1970); A helyesírás tanítása. Szabó Hajnallal (Bukarest, 1973).

írod.: Kisgyörgy Benjamin: Dr. D. S. (Gyökerek, 1973-74. 1., 39.); Gulyás V.: 407-408.; MÉL IV.: 182-183.; RMIL 1.: 381-382.; RÚL V.: 254-255.

Boér Hunor

Dedinszky János (1929. jan. 24. Pesterzsébet - 1999. máj. 15. Zalaegerszeg): geológus. - A Pázmány Péter Tudományegy. (1950-től ELTE) TTK-n, majd szabadbölcsészként tanult (1947-1951); vendéghallgatóként állattant, természetföldrajzot, madártant, másodéves korától őslénytant, majd - a Geológia Tanszék felállításától (1949) kezdve - geológiát hallgatott; geológus oklevelet szerzett (1951). Egy.-i éveiben őslénytannal foglalkozott, részt vett Roska Márton Veszprém vm.-i ásatásain, és tanulmányozta a Veszprémi Múz. ősállattani leleteit. Később Kretzoi Miklóssal közösen végzett ásatást. A Zala m.-i Lovásziba (1951-től), majd az újonnan felfedezett olajmező termelési geológusaként Nagylengyelbe került. Ettől kezdve az

olajiparban végzett gyakorlati és elméleti munkát. Az 1960-as években geológusként kapcsolódott be a zalaegerszegi Olajip. Múz. létrehozásának munkálataiba is. Elkészítette a múz. fejlesztési tervét (1970), tervezte, ill. irányította a kiáll.-i csarnokban a földtani szelvény kivitelezését. Rendszeres látogatásaival és tanácsaival segítette az ipartörténeti emlékek gyűjtését és a múz. munkáját. Göcsej területének kiváló ismerőjeként számos régészeti lelőhelyet fedezett fel, ezeket bejelentette a Göcseji Múz.-nak. Később a közel egy évtizeden át folytatott gellénházi ős- és középkori ásatás ihletője és szervezője; ennek során geológiai és állattani vizsgálatokat is végzett. Kéziratban maradt tanulmányait a zalaegerszegi Olajipari Múz. őrzi. F. m.: Göcsej geológiai fejlődése az olajkutatások alapján (in: A Göcseji Múzeum jubileumi Emlékkönyve. Zalaegerszeg, 1960, 53-63.); A karbonátos tárolókőzetek vizsgálata (in: Tíz éves az OGIL. Bp., 1978, 120-131.); A nagylengyeli paraméterkút-fúrások kőzetvizsgálati adatainak értékelése (Kőolaj és Földgáz, 1992. 12.).

Horváth László András

Degen Árpád, felsőhegyi (1879-től) (1866. márc. 31. Pozsony - 1934. márc. 30. Bp.): orvos, botanikus, flórakutató, mecénás. - Régi, jeles tudóscsalád sarja, apja a pozsonyi jogakad. tanára, országgyűlési képviselő volt. - A bp.-i tudo- mányegy.-en orvosdoktori diplomát szerzett (1889). Műtősnövendék, majd műtőorvos az 1. sz. Sebészeti Klinikán (1890- 1892), a Szt. István Kórház bőrgyógyászati osztályán dolgozott (1892-1894). Felhagyott orvosi tevékenységével (1896), mivel Darányi Ignác földművelésügyi miniszter megbízta a bp.-i M. Kir. Vetőmagvizsgáló Állomás vezetésével (1896-1911); közel négy évtizedes itteni tevékenységével az intézményt európai színvonalúra fejlesztette, s az állomás valóságos mezőgazdasági-botanikai központ lett. Ettől kezdve életét teljesen a botanikának szentelte, érdeklődését az orvostudományok iránt azonban egész éle