Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
D
Degen 188 tén át megtartotta. Botanikai gyűjtő- és kutatóútjait fiatalon kezdte; Lojka Hugó zuzmókutatóval a Balkánon, Boszniában és Hercegovinában járt (1886), gyűjtött az Al-Duná- nál, a D-i-Kárpátokban (a Retyezáton), a Ma- gas-Tátrában és az Alpokban, több új botanikai felfedezést tett. Eljutott Töröko.-ba (1890), a Boszporusz és a Márvány-tenger partjára, az Égei-tengerhez. Szenvedélyes gyűjtőként a történelmi Mo. egész területén és Európa szinte minden országában gyűjtött növényeket, elsősorban virágos növényeket, de páfrányokat, mohákat, zuzmókat és gombákat is. Négy nagy, kedvenc gyűjtési területét, a Bánságot, a Kárpátokat (Kis-Kárpátok, Magas- Tátra, Radnai-havasok, Csíki-havasok, Bar- casági-havasok, Retyezát), a dinári hegység- rendszert (főként a Velebitet), vmint Bp. környékét (Csepel-sziget, Kis-Szénás a Budaihegységben, a Csíki-hegyek Budaörs fölött, Soroksár és Dunaharaszti környéke, Szentendre környéke stb.) és a Magyar-középhegységet (Mátra, Cserhát, Visegrádi-hegység, Pilis) rendszeresen felkereste. Neves botanikusok után is újabb adatokkal tudta gazdagítani a Kárpát-Pannon térség flóráját (1907). A Velebit, az Adria dalmát tengerpartja fölött húzódó karsztos, mintegy 7 ezer km2-nyi terület rendszeres flórakutatását - Kitaibel Pál, majd Borbás Vince korábbi munkáját folytatva - 1905-ben kezdte el, és hét éven át végezte munkatársaival; ebből a rendszeres gyűjtő és kutató munkából született fő műve, a Flora Velebitica, amely halála után, özvegye anyagi támogatásával jelent meg (1936-1938). A gyűjtőutakon megszerzett növényismerete, tereptapasztalatai alapján vált kora egyik legnagyobb flórakutatójává, a dalmát tengerpart és DK-Európa flórájának nemzetközileg is elismert, legjobb szakértőjévé. A Balkánt, DK-Európát járó külföldi, kortárs botanikusok ~nak küldték el gyűjtött növényeiket meghatározásra vagy a kritikus taxonok tisztázására. így született meg 111 kisebb-nagyobb közleményből álló cikksorozata Megjegyzések néhány keleti növényfajról címmel; a cikkek részben új növénytaxonok leírását tartalmazzák, részben rendszertani kérdésekkel foglalkoznak. A sorozat első 40 közleménye (1891-1901) az Österreichische Botanische Zeitschriften, további 71 publikáció az általa indított (1902) és finanszírozott folyóiratban, a Magyar Botanikai Lapokban jelent meg. Rendszertani és nevezéktani problémákkal több hazai növénynemzetség, pl. a pázsitfüvek, a sásfélék, a vadontermő rózsák (Rosa), a kakukkfüvek (Thymus), a menták (Mentha), a hölgy- málok (Hieracium) stb. kapcsán is foglalkozott. Életében több mint ezer tud.-os publikációja, szakcikke, könyvismertetése jelent meg. Saját gyűjtéseivel, cserékkel és vásárlásokkal óriási és értékes magánherbáriumot tudhatott magáénak. Számos mezőgazdasági problémával is foglalkozott, ezeket szaklapokban (pl. Kísérletügyi Közlemények, Köztelek) publikálta. Komoly nemzetközi tud.-os tekintélyét is felhasználva igyekezett a m. vetőmag jó tulajdonságait a külfölddel megismertetni, és így az exportlehetőségeket növelni. A Magyar Botanikai Lapokat haláláig fenntartotta és szerkesztette (1902-1934). Szerkesztette a Vetőmagvizsgáló Állomás kiadásában, 8 kötetben (450 herbáriumi példányban) megjelent Magyar füvek gyűjteményét (1900-1939) és az öt kötetben (280 herbáriumi példányban) kiadott Magyar sásfélék, szittyófélék, gyékényfélék és békabuzogányfélék gyűjteménye - Cyperaceae, Juncaceae, Typhaceae et Sparganiaceae Hungaricae exsiccatae (1914- 1928) c. munkát. Szakmai ismereteit az oktatásban is hasznosította; a bp.-i tudományegy. egy.-i magántanárrá habilitálta (1897) a „phy- tographia", a növényleírástan tárgyköréből, különös tekintettel DK-Európa növényföldrajzára. Sikeres munkásságával a ranglétrán is emelkedett; a Vetőmagvizsgáló Állomás kísérletügyi ig.-ja (1911-tól), kísérletügyi főig.-ja (1918-tól). A Földművelésügyi Min. megbízta a m. kir. Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Int. vezetésével és annak átszervezésével (1915-1918). A M. kir. Természettud.-i Társulat Növénytani Szakosztálya elnökévé (1925-1931), majd tb. elnökévé választotta (1931). A szegedi Ferenc József Tudományegy. felterjesztésére Mo. kormányzójától a phytographia témaköréből egy.-i ny. r. tanári címet kapott (1927). - Szak- könyvtárát és hatalmas, kb. 300 ezer példányból álló herbáriumát (Európa akkori legnagyobb, értékben és mennyiségben csak Haynald Lajos érsek gyűjteményével egybevethető magánherbáriumát) végrendeletileg az MNM (ma MTM) Növénytárára hagyta
