Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
C
151 Csalog (1934-1946). A pécsi városi múz. munkatársa (1946-1948), a keszthelyi Balatoni Múz. vezetője (1949-1951), a jászberényi Jász Múz. (1951-1954), majd a szentesi múz. ig.-ja (1954—1964), utóbbi nyugdíjas munkatársa (1964-1978). - Elsősorban ősrégészettel foglalkozott. Módszerének különlegessége ter- mészettud.-os ihletésű kísérletező kedve volt. Nemzetközileg is jelentős a mo.-i neo- litikum és rézkor kutatása terén végzett tevékenysége. Új elméletet dolgozott ki a mo.-i neolitikum időrendjére vonatkozólag. A szekszárdi múz. vezetőjeként középkori ásatásokat is folytatott (Ete, 1936). Behatóan vizsgálta a Sárköz népművészetét, írásaiban bemutatta a sárközi kultúra és élet jellegzetességeit: az építkezést, a halászatot, a temetkezési szokásokat, s foglalkozott a mohácsi busójárással is. A Jászság területén komoly terepbejárásokat végzett; kereste az elpusztult Ágó és Boldogháza falvak helyét, megvizsgálta a jákóhalmi kelta temetőt, s megakadályozta a jászdózsai Kápolna-halom szétrombolását. Ásatást végzett Borsóhalmán és a Szent Pál-halmon (1953). Szorgalmazta a néprajzi gyűjtés beindítását, és nagy gondot fordított a műemlékvédelemre. Szentesen a múz. régészeti (—féle gyűjt.), néprajzi és képzőművészeti anyagának feldolgozását végezte. Jelentős neolitikus ásatások résztvevője. Vezette az Európa-hírű szegvár-tűzkövesi őskori település, vmint Szentes-Ilonapart telijének feltárását (1956- tól). írásai elsősorban az Archaeologiai Értesítő, a Néprajzi Értesítő, az Ethnographia, az Acta Archaeologica c. folyóiratokban jelentek meg. F. m.: Földrajzi tényezők hatása Magyarország neolitikus kultúráinak kialakulására és elterjedésére (Archaeologiai Értesítő, 1930, 28-52.); Népi építkezés emlékei a tolnamegyei Sárközben (Néprajzi Értesítő, 1935, 1-10.); Tolna vármegye múzeumának újabb szerzeménye. I. Újabbkőkori leletek Tolna vármegyéből (Pécs, 1936); A Tolna megyei Sárköz népi halászata (Néprajzi Értesítő, 1940, 233-249.); Bronzkori temető és újabb kőkori lakótelepnyomok Bonyhád határában (Bp., 1943); Busójárás (Poklada), a mohácsi so- kácok tavasz-ünnepe (Pécs, 1949); Das Wohnhaus „E" von Szegvár-Tüzköves und seine Funde (Acta Archaeologica Hungarica, 1958, 95-114.); Die anthropomorphen Gefässe und Idolplastiken von Szegvár-Tüzköves (uo, 1959); A legújabb kökénydombi fonatlenyomat tanulságai (Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1964. Szeged, 17-43.); Az újkőkorszak embere (in: A magyar régészet regénye. Szerk. Szom- bathy Viktor. Bp., 1968, 40-68.). írod.: Trogmayer Ottó: Cs. J. (Archaeologiai Értesítő, 1979); Bathó Edit: A Jász Múzeum 125 éve (A Jász Múzeum Évkönyve 1975-2000. Jászsági Könyvtár 4. Jászberény, 2001, 5-35.); Gulyás IV: 596.; MÉL IV.: 146.; MNL V: 722.; RÚLIV: 279. Balázs Kovács Sándor, Bathó Edit Csalog Zsolt (1935 nov. 30. Szekszárd - 1997. júl. 18. Bp.): etnográfus, régész, szoci- ográfus, író. - Apja Csalog József régész, etnográfus, testvére Csalog Judit író, szociog- ráfus, felesége Pócs Éva etnográfus, fia Csalog Gábor zongoraművész és Csalog Benedek fuvolaművész. - Az ELTE BTK-n törté- nelem-néprajz-régészet szakos előadói oklevelet szerzett (1960). A szolnoki Damjanich János Múz. muzeológusa (1960-1966), majd a bp.-i Néprajzi Múz.-ban mint tájegységfelelős részt vett az orsz. Szabadtéri Néprajzi Múz. munkálataiban (1966-1971). Etnográfusként kiemelkedő munkát végzett a Szolnok m.-i Néprajzi Atlasz módszertani megalapozásában és feldolgozásában; a Magyar Néprajzi Atlasz gyűjtője, szervezője, egyik szerkesztője. Mintegy 40 Baranya, Tolna és Szabolcs m.-i település népi műemlékeinek felmérését végezte el. A Néprajzi Múz. Eth- nológiai Adattára 41 tételt őriz kéziratos gyűjtési anyagából. Sokoldalú érdeklődése, a terepmunkához, adatközlőihez kapcsolódó emberi érzékenysége később a néprajz- tud.-tól a folklór jellegű szociográfiai irodalom felé fordította. Különböző folyóiratokban, napilapokban és önálló kötetekben megjelent társadalomszociológiai, szociográfiai, szépirodalmi alkotásai az 1970-es évek második felétől széles körben ismertté tették a nevét. 1985-1988 között New Yorkban élt. A rendszerváltozás idején liberálisan gondolkodó értelmiségiként, az SZDSZ alapító tagjaként (1988-tól) és a Raoul Wallenberg Egyesület ügyvivőjeként (19921993) vállalt közszereplést. A Magyar Napló (1978-1990), az Igazság (1991) c. lapok munkatársa. -AM. Néprajzi Társaság tagja, néhány éven át tisztségviselője. - A hollandiai Mikes Kelemen Kör díja (1986), az Év Könyve Díj (1989), József Attila-díj (1992), Nagy