Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
B
137 Bunyitay nyait anyagi okokból félbe kellett szakítania. Vámhivatalban dolgozott, majd beiratkozott a pesti tudomány- egy. természetrajz szakára (1878). Geológus asszisztensként az egy.-en maradhatott volna, de tanári diplomájának megszerzése (1880) után inkább polg. isk.-i tanári állást vállalt Bp.-en, majd Magyarláposon, Somkeréken, Esztényben. Következetesen kiállt a m. függetlenségért, az osztrákokkal való kiegyezést elvetette, ezért nehezen talált tanári állást. Nagykörűn egy nagybirtokos faisk.-ját gondozta, másfél év múlva Csongrádra ment nevelőnek, majd visszatért a Székelyföldre gazdálkodni. A tanári pályára visszatérve egy évig Koch Antal kolozsvári egy.-i tanár, geológus tanársegéde, majd a kolozsvári polgári fiúisk.-ban (1890-1894) és Mezőtúron biológiát tanított (1894-1896). Miskolcra költözött (1896), s a miskolci ev. ref. főgimn.-ban a növénytan tanára lett (1896-1926; nyugdíjba vonulásáig). - Élete összekapcsolódott az isk.-i oktatással, a múz.-mal és szaktud.-ával. 1897-1937 között Borsod vm.-ben, különösen a Bükk- ben 1563 féle növényt gyűjtött, amelyek egyik példánya isk.-jába, a másik a múz.-ba, a harmadik pedig az MNM Növénytárába került. Naplójában pontosan leírta a Bükk, a Sajó- és a Tisza-mellék, vmint Miskolc város területének növényzetét. Nevéhez fűződik a miskolci múz. természettud.-i tárának kialakítása (1899-től). Rövid ideig a múz. őre is volt (1899- 1900). Florisztikai publikációi elsősorban a Magyar Botanikai Lapokban jelentek meg. A függetlenségi és '48-as eszmék híveként szerkesztette a Szabadság c. lapot (1902-től), de rendszeresen publikált más miskolci lapokban is. Az I. vh. után felhagyott a botanizálással, és csak gyümölcsnemesítéssel foglalkozott. Összesen 138 új gyümölcsfajtát állított elő, s ezeket „tüntetőleg" a saját eszmerendszerét képviselő személyekről, a szabadságharc hőseiről nevezte el (Bereczki almája, Libényi őszibarack stb.). Felesége Czetz János 1848-as honvéd tábornok unokahúga volt, így ő is támogatta elképzelései megvalósítását. Felesége halála (1925) után jelentős alapítványt tett az „ősi magyar dal megmentésére". Miskolcon faisk.-t létesített (1930), amelyben a legjobb gyümölcsfajtákat szaporította. A város több alkalommal is képviselőként kívánta indítani, de - bármennyire is közmegbecsülésnek és támogatottságnak örvendett - „nyílt" politikai szerepet nem vállalt. - Hagyatékának töredékét a Herman Ottó Múz., a tudós földi maradványait a miskolci Deszka temető díszsírhelye, emlékét utcanév is őrzi Miskolcon. Herbáriumát, 40 faszcikulus préselt növényét a miskolci Herman Ottó Múz. a M. Természettud.-i Múz.-nak adta át (1962). F. m.: Ásvány- és kövületgyűjtemény; állattani gyűjtemény (in: A Borsod-Miskolczi Múzeum ismertető katalógusa. Szerk. Molnár József. Miskolc, 1902, 52-61.); Magyar gyümölcsfajták összegyűjtése (Gyümölcskertész, 1905); Jelentés az 1906. és 1907. évek folyamán tett növénytani kirándulásaimról és azok eredményeiről (Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum Egyesület Évkönyve, 1906-1907, 39- 40.); Adatok Borsod megye flórájához (Magyar Botanikai Lapok, 1914); A Bükk hegység és dombvidéke rubusai (Magyar Botanikai Lapok, 1914); Az őszibarack tenyésztése (Miskolc, 1924). írod.: Leszih Andor: B. J. botanikai munkássága. (Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1939. febr. 19.); H. Szabó Béla: Negyed százada halt meg B. J. (Észak-Magyarország, 1964. jún. 19.); H. Szabó Béla: Bereczki, Budai, Váry. A magyar pomológia nagyjai (Borsodi Szemle, 1965, 73-78.); Vadász Elemér: A geológus B. J. (Borsodi Szemle, 1966, 68-72.); Dobrossy István: B. J. (in: Miskolc írásban és képekben. 6. köt. Miskolc, 1999,32-34.); Gulyás IV.: 206-207.; MÉL I.: 273.; MÁÉ I.: 273-277. (P. Erményi Magdolna: B. J.); RÚL III.: 596. Dobrossy István, Kováts Dezső Bunyitay Vince, nemes (1837. jan. 11. Sátoraljaújhely - 1915. márc. 26. Nagyvárad): választott r. k. püspök, történelemtudós, múzeumszervező. - Felmenői ref. esperesek, lelkészek voltak. Anyja, a r. k. Szepesi Anna kívánságára katolikusnak keresztelték. - Egri hittud.-i tanulmányainak elvégzése (1858) után Bartakovits Béla egri érsek udvarában az egyházm.-i hivatal másoló irodatisztje. Papi állását otthagyva Pesten nevelő, három hónap után Nagyváradon
