Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

B

Burány

138

Szaniszló Ferenc váradi püspök felvette a váradi egyházm. papjai közé (1859. márc.). Segédpappá (1859), majd pappá szentelték (1860). Csabán (itt a szentbeszédeket szlovák nyelven tartotta), majd Váradolasziban káplán (1861-től), Szentjobbon (1863-tól), Bélfenyéren plébános (1875-1879). Plébániájáról lemondva a váradi püspökség könyvtárosa (1879-1880), egyúttal Lipovniczky István püspök megbízta a váradi püspökség történetének megírásával. Váradi kanonok

(1893), felsőgagyi apát (1897), őrkanonok

(1907), pápai prelátus és olvasókanonok

(1911), olhnini választott püspök (1915). - Életének második szakaszát a történetírásnak szentelte. A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig (I—III., Nagyvárad,

1883-1884; hasonmás kiad. Nagyvárad,

2000-2001) c., monumentális munkája életművének csúcspontja, a nagyváradi egyháztörténet főműve. A Biharm.-i Régészeti és Történelmi Egyletben viselt elnöksége (1891- től) idején sikerrel haladt az új múz. felépítésére folytatott gyűjtés, amely csakhamar elérte a 20 000 forintot. A fő tét Ipolyi Arnold hatalmas értékű műgyűjt.-ének elhelyezése volt. Az új múzeumépületet 1896. jún. 27-én avatták fel; a püspöki palota nagytermében tartott ünnepi ülésen Fraknói Vilmos püspök beszéde után ~ felolvasta Biharvára és a honfoglalás c. tanulmányát. Történelmi értekezései a Századokban, az Archaeológiai Közleményekben, a Katolikus Szemlében jelentek meg. - Az MTA 1. tagja (1884); székfoglalójában (A mai Nagy-Várad megalapítása) összefoglaló képet nyújtott a 18. sz.-ban élt püspökök és kanonokok alkotásairól. A Műemlékek Orsz. Biz.-ának kültagja (1885), az

1892-ben megalakult Szigliget Társaság tb. tagja. A Szent István Társulat bizottmányának, a Műemlékek Orsz. Biz.-ának tagja.

F. m.: Szent László király sírjának káptalana Váradon (Bp., 1879); Ismeretlen apátságok (Esztergom, 1880); Az egyedi apátság története (Nagyvárad, 1880); A váradi ős székesegyház (Nagyvárad, 1880; új kiad. 1999; 2000); A váradi káptalan legrégibb statútumai (Nagyvárad, 1886); Szilágymegye középkori műemlékei (Bp., 1887); Magyar királyok Váradon (Nagyvárad, 1890); Biharvármegye oláhjai és a vallási unió (Bp., 1892); Nagyvárad a török-foglalás korában. 1660-1692 (Bp., 1892); Szent László király emlékezete (Bp., 1892); Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. I—III., Szerk. Rapaics Rai- munddal és Karácsonyi Jánossal (1902); Nagyvárad városának története (Nagyvárad, 1907); Nagyvárad természetrajza (Bp., 1890); A váradi püspökség története. TV. A váradi püspökség a száműzetés és az újraalapítás korában. Málnási Ödön kiegészítésével és jegyzeteivel (Debrecen, 1935; hasonmás kiad. Nagyvárad, 2002).

írod.: Karácsonyi János: B. V. levelező tag emlékezete (Bp., 1916); Nagy Márton: Régi nevek - régi regék (Nagyvárad, 1927); Biharmegye, Nagyvárad Kultúrtörténete és Öregdiákjainak Emlékkönyve. Szerk. Fehér Dezső (Nagyvárad, 19331937); Szinnyei I.: 1416-1418.; Pallas III.: 828.; Gulyás IV: 268.; MÉL I.: 278.; RÚL III.: 789.

Dukrét Géza

Burány Gergely Imre (1852. febr. 6. Esztergom - 1929. aug. 16. Csorna): csornai premontrei kanonok, tanár, régiségtári őr. - Belépett a premontrei rendbe (1871). Csornán teológiát tanult, pappá szentelték (1875). A rend szombathelyi főgimn.-ában a görög és latin nyelv tanára (1874-1889). A bp.-i tudományegy.-en klasszika-filológiából bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1884). Tanári munkája mellett a Vasvm.-i Régészeti Egylet titkára és régiségtárának őre (1884—

1890); ez idő alatt főként régészettel foglalkozott. A rend keszthelyi gimn.-ának tanára (1889-től), majd ig.-ja (1890); isk.-ját nyolc- osztályos gimn.-má fejlesztette. Csornai prépost, a rend prelátusa (1906-1929), e minőségében a felsőház tagja (1927-től); kir. udvari tanácsos (1914). Megjelent munkái főként történeti jellegűek, de régészeti tárgyú munkákat is írt.

F. m.: A római építészet befolyása a keresztény templomépítészetre (A Vasmegyei Régészeti Egylet Évi Jelentései, 12., 1884,17-29.); A szombathelyi régiségekről (Archaeológiai Értesítő, 5., 1885, 338-339.); A görögök és a rómaiak vallása keresztény szempontból nézve (Szombathely, 1885); Tájékoztató az őskori régészetben (A Vasmegyei Régészeti Egylet Évkönyvei, 15-16., 1887-1888, 11-29.); Az itáliai élelmezési táblák és egy savariai magtármegtöltési feliratos kő (uo., 17-18., 1889-1890,44-51.); A római sírfeliratok jelentősége (uo., 19-20., 1891-1892, 1-9.); A római polgári perekben való bíráskodás a köztársaság idején (Keszthely, 1894).

írod.: B. G. dr. (in: A csornai premontrei kanonokrendi Szent Norbert Gimnázium 1929-30. Értesí-