Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
B
Börzsönyi 128 Módszertani és Továbbképzési Int. honismereti szakreferense. Közigazgatás-történettel, vmint a Szeged környéki homoki szőlőkultúrával, muzeológusként a népélet kutatásával fogl., részt vett az ásotthalmi, a tápéi és a kisteleki közös kutatásban. Tanulmányokat tett közzé a Szeged környéki homoki szőlőkultúráról; ezekben fölhasználta kiterjedt alsótanyai rokonságának és más parasztcsaládoknak nemzedékeken át fölhalmozott tapasztalatanyagát. A honismereti mozgalom szervezőjeként falusi művelődési otthonokban, isk.-kban új szakköröket kezdeményezett, és útmutatást nyújtó kiadványokat szerkesztett. 70 ismeretterjesztő és tud.-os cikket írt (1961-1984). Közreműködött a Csongrád Megyei Honismereti Híradó szerkesztésében (1970-1978). F. m.: Szeged-Alsótanya közigazgatásának és népi jogszemléletének kialakulása (A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1966/67-1, 1968,131-140.); A Szeged vidéki szőlő telepítésének szerszám- és eszközanyaga (A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1970-1, 1971, 101-118.); A falu közigazgatása, a lakosság jogtudata és jogi szokásai (in: Tápé története és néprajza. Tápé, 1971, 243-255.); Szőlőőrzés, szüretelés és szüreti bál Szeged környékén (Ethnographia, 1975, 479M93.); Adatok a pinceépítés, szőlőfeldolgozás és bortárolás hagyományaihoz a Szeged környéki homokon (A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1974/75-1, 1975, 193-214.). írod.: Juhász Antal: B. V. (Szegedi Könyvtári Műhely 85., 1985.2-3., 108.; uo. B. V. írásai, 109-110.); J.[uhász] A.[ntal]: B. V. (A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1986-1,1986,11-12.). Bodrits István Börzsönyi Arnold Károly (1856. máj. 14. Ják - 1920. máj. 4. Győr): bencés tanár, régész, múzeumőr. - Belépett a bencés rendbe (1875. aug. 29.), ünnepélyes fogadalmat tett (1880), áldozópappá szentelték (1881). Másodkönyvtáros és hitszónok Pannonhalmán; közben a bp.-i tudományegy.-en tanult (1882-1883). Győrött a bencés főgimn. tanára, egyúttal múzeumőrként a főgimn.-i régiségtár vezetője (1883. szept.-től). A bencés múz. életét és működését példásan szervezte, kialakította a kiáll.-i programot, évente 100 koronát fordított ásatásokra és műtárgyvásárlásokra, növelte a gyűjt, biztonság- technikai színvonalát. A gimn. 1888-ban elkészült új épületében kialakította a műtárgyállomány elhelyezési rendjét; a földszinti, hatablakos nagyterembe került a múz. régiségtári anyaga, a pincébe a feliratos kő- és a régi téglagyűjt. A céhes anyagot és a könyvtárat a második emeleti ún. toronyszobában helyezte el. A régészeti-történeti múz.-i anyagot helyileg is elválasztotta a természettud.-i gyűjt.-től. Példásan nyilvántartotta a majdnem fél évszázados múltra visszatekintő gyűjteménycsoportokat. A régiségtárban lévő római kori pénzeket (3826 db) pontosan és szakszerűen határozta meg. A kor színvonalán álló állandó kiáll.-t készített, amely megtekinthető volt vásári napokon, ősszel és tavasszal, vasárnaponként délután. A múz.-i tárgyakat történelmi korok szerint rendezte, az érem- és pénzanyagot a terem közepére helyezte, hogy az érmek mindkét oldalról megnézhetők legyenek. Kiadta a régiségtár képekkel illusztrált kalauzát (1897). A gyűjt, teljes tárgyi állományát 35 közleményben dolgozta fel, amelyek a Pannonhalmi Szent-Benedek- rend győri főgimnáziumának értesítőjében jelentek meg. A gyűjt.-t rangos hazai és külföldi kiáll.-okon szerepeltette; az esztergomi történeti és a bp.-i ötvösmű-kiáll. után 150 műtárgyat mutatott be az 1885. évi orsz. kiáll.-on, sikerrel szerepelt a millenniumi kiáll.-on (1896; a gimn. régiségtárának műtárgykollekciója Kiáll.-i Érem elismerésben részesült). Sikere volt az 1900. évi Párizsi Világkiáll.-on és a bécsi nemzetközi vadászati kiáll.-on (1910). Az időigényes múzeumszervezési feladatok után a 19-20. sz. fordulóját követő években bontakozott ki régészeti tud.-os tevékenysége; kiemelkedő eredményeket ért el az őskor régészeti kutatásában, amelynek helyszíne a Dunántúl, benne elsősorban Győr és környéke. Szakértője volt a római kornak is. Győrött, a Téglavető dűlőben, ötévi kitartó munkával avar temetőt tárt fel (1901), ennek során 887 sírt talált gazdag leletanyaggal. Az ásatás eredményeiről 1902. jan. 8-án számolt be az Orsz. Régészeti és Embertani Társulat ülésén. Győrött, a Széchenyi tér K-i felében, a Lloyd épület alapjainak ásásakor egy római kori katonai diplomát hozott felszínre (1885), Nagybaráton a kora vaskori halmokban fejedelmi temetkezést regisztrált (1907-
