Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
B
Böckh 122 csészdoktori vizsgát tett (1899). A Selmecbányái M. Kir. Bányászati és Erdészeti Akad. rk. tanára (1899-től), bányatanácsosi címmel r. tanára (1900-től), főbánya tanácsosi címmel I. osztályú r. tanára (1910-1914); föld-, ásvány-, őslény- és teleptant oktatott. Kezdetben az Ásványtani és Földtani Tanszéket, 1912-től a Földtani és Telepismereti Tanszéket vezette. Föld-, ásvány-, kőzet-, őslény- és rétegtannal, vmint tektonikával egyaránt foglalkozott, és főleg hazánk érces területein (pl. Selmecbánya és környéke, Szepes-Gö- möri-érchegység) kutatott, a M. Kir. Földtani Int. megbízásából a Kodru-hegységben térképezett. Ebben az időszakban írta meg nagy jelentőségű földtani kézikönyvét. Miután a Papp Károly által 1908-ban kitűzött kissármási (Kolozs vm.) 2. számú fúrásából feltört a földgáz (ami Európa akkori legnagyobb földgázmezőjének a felfedezését jelentette), nagyarányú szénhidrogén-kutatások indultak meg a Mezőségben, amelyek vezetésével id. Lóczy Lajost és ~t bízták meg (1910). A Pénzügymin. szolgálatába lépve miniszter tanácsosi (1914), majd helyettes államtitkári (1918) és államtitkári (1919) rangban, a X. (önálló) főosztály vezetőjeként (1916-tól) a mo.-i (erdélyi, morvamezei, egbelli, horváto.-i, dunántúli, alföldi) szénhidrogén-kutatásokat és részben az érckutatásokat irányította. A M. Kir. Állami Monopóliumok és Bányászati Kutatások Központjának ig.-ja (1918-tól). Az általa indított kutatások számos eredményre vezettek, amelyek közül kiemelkedő az egbelli (Nyitra vm.). Ott alkalmazták először sikeresen kőolajkutatásra Eötvös Loránd torziós ingáját (1915-1916); a m. tudós által megalkotott geofizikai műszer használata ezt követően terjedt el a világ minden részén. 1921-ben megvált az állami szolgálattól, és az Anglo-Persian Oil Co. Ltd. geológus-tanácsadója lett. Előbb a mo.-i fúrásokat irányította, később a világ különböző részein (1923-1925, 1926, 1928: Perzsia, 1925-1926: Irak, 1926-1928: Guatemala, Columbia, Trinidad, Venezuela, Albánia) végzett eredményes szénhidrogén-kutatásokat. Részese volt a hatalmas perzsiai (iráni) és iraki kőolajmezők felfedezésének. Hazatérése után a M. Kir. Földtani Int. ig.-jává nevezték ki (1929-től). - Selmecbányái tanárként az akad. gyűjt.-eit és könyvtárát korszerűsítette, európai színvonalra emelte. A M. Kir. Földtani Int. Múz.-át gimnazista kora, 1889 óta gazdagította. Fontosabb adományai a következők: Bp. környéki ősmaradványok (1889), sóskúti Halotherium-csontok (1894), nógrádszakálli rinocéroszfog (1897), ősló- és ősszarvas-maradványok Bp. környékéről, mamutfogak Jobbágyiból, Mátyás-hegyi kövületek, börzsönyi ásványok (1898), német- és olaszo.-i ásványok, kőzetek, ősmaradványok (1899), hodrusbányai (1901) és boszniai ásványok (1906). 1900-ban felfedezte a később világhírűvé vált ipolytarnóci (Nóg- rád m.) ún. lábnyomos homokkövet, s részt vett annak feltárásában is (1901). Később, ig.-ként is fontos lépéseket tett az intézmény múz.-a fejlesztésének érdekében. Mintegy félszáz könyv és tanulmány megírása és kiadása fűződik a nevéhez, az utóbbiak többek között az alábbi kiadványokban jelentek meg: Archaeologiai Értesítő, Bányászati és Kohászati Lapok, Beiträge zur Paläontologie und Geologie Österreich-Ungarns und des Orients, Zentralblatt für Mineralogie, Földrajzi Közlemények, Földtani Közlöny, A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentése és Évkönyve, Orvosi Hetilap, Petroleum, Természettudományi Közlöny, Zeitschrift für Geologie, Zeitschrift der Internationalen Vereins der Bohringenieure und Bohrtechniker, Zentralblatt für Mirealogie. - Az MTA 1. tagja (1915). A Magyarhoni Földtani Társulat (1895), a Szt. István Akad. (1930) és az Orsz. M. Bányászati és Kohászati Egyesület tagja, a Magyarhoni Földtani Társulat, a M. Földtani Társaság, a Kir. M. Természettud.-i Társulat választmányi tagja, a Magyarhoni Földtani Társulat és Hidrológiai Szakosztálya (1930), a Sieben- bürgischer Verein für Naturwissenschaften (Nagyszeben), a bp.-i Kir. M. Tudomány- egy.-i Természetrajz Szövetség (1907) és az Internationale Erdöl tb. tagja. - A III. osztályú Vaskoronarend (1911), a II. osztályú Polgári Hadi Érdemkereszt (1917), a görög Phoenix-rend Nagykeresztjének kitüntetettje (1931). - Mellszobra a M. Állami Földtani Int.-ben (Bp.), a M. Olajipari Múz.-ban (Zalaegerszeg) és a Miskolci Egy.-en látható. E m.: Geológia Főisk.-i tankönyv. I—II. (Selmecz- bánya, 1903, 1909); Az erdélyi medencze foldgázelő- fordulásainak geológiájáról (Bányászati és Kohásza-
