Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

B

123 Böckh ti Lapok, XLIV. II., 1911. 14., 75-83.); Néhány meg­jegyzés a Morvavölgy és a Nagy Magyar Alföld fos­silis szénhydrogén előfordulásairól (Uo., XLVII. I., 1914.11., 705-712.); Contribution to the Stratigraphy and Tectonics of the Iranian Ranges, G. M. Lees-szel és F. D. S. Richardsonnal (in: The Structure of Asia. Ed. Gregory, John Walter. London, 1929, 58-176.). írod.: Rozlozsnik Pál: Nagysúri B. H. élete és munkái (Földtani Közlöny, LXI., 1931. 1-12., 15- 36.); Horusitzky Henrik: Dr. nagysúri B. H. emlé­kezete (Hidrológiai Közlöny, XL, 1931, 8-16.; bibl.-val); Nagysúri B. H. (Földrajzi Közlemé­nyek, LIX., 1931. 9-10., 195.); Böck János és B. H. szerepe a magyar geológiában. Szerk. Hála József (Bp., 1991; bibl.-val); Csíky Gábor: B. H. szerepe és jelentősége a magyar szénhidrogénkutatásban (Földtani Közlöny, CVL, 1976. 2., 115-124.; bibl.- val); Bogsch László: B. H. élete és munkássága az őslénytan és a stratigráfia területén (uo., CVI., 1976. 2., 99-108.); Révai III.: 644., XX.: 43., XXI.: 173.; Gulyás III.: 1125-1127.; MÉL L: 256.; MÚL: 66.; MTL: 202-203.; MKLII.: 16-17.; MNLIV: 433.; RÚL III.: 471. Hála József Böckh János, nagysúri (1907-től) (1840. okt. 20. Pest - 1909. máj. 10. Bp.): bányamér­nök, geológus. - Böckh Hugó geológus édes­apja. - A kremsi kato­nai (mérnökkari) isk. (Genie-isk.) hallgató­ja (1855-1858), majd a Selmecbányái Bányá­szati és Erdészeti Akad.-n tanult, ahol bányamérnöki okle­velet szerzett (1862). - Ausztriai (Eisenerz, Reichenau) bánya- és kohóműveknél dolgozott (1862-1864). 1864- ben felvették a bécsi földtani int.-be (Kaiser­lich-Königliche Geologische Reichsanstalt), ahol részt vett a Wilhelm Haidinger és Franz Hauer által vezetett geológustovább- képző-tanf.-on (1865-1866), közben a tudo- mányegy.-en képezte tovább magát, többek között a világhírű tudós, Eduard Suess elő­adásait hallgatta. A tanf. ideje alatt Franz Foetterle vezetésével Magyaro., Galícia, Cseh. és Morvao. jeles bányahelyeit és ko­hóit tanulmányozta. Guido Stäche mellett Vác környékén, Nógrád vm.-ben, vmint a Bükkben térképezett. A bécsi (1866), majd a budai pénzügymin. hivatalnoka (1867-1868), Hofmann Károly, Koch Antal és Winkler Benő mellett a Földmívelés-, Ipar- és Keres­kedelemügyi Min.-ban a Földtani Osztály geológusa (1868), a földtani osztályból 1869- ben létrehozott M. Kir. Földtani Int.-ben se­gédgeológus (1869-től), osztálygeológus (1871-től), főgeológus (1872-től), osztályta­nácsosi címmel az int. ig.-jává nevezték ki (1882), e beosztásában (1902-től miniszteri tanácsosi címmel) dolgozott 1908. évi nyu­galomba vonulásáig. - Kiváló térképező geológus volt, aki az őslény-, a réteg- és a vízföldtanban, vmint a kőolajföldtanban is maradandót alkotott. Kezdeményezésére indult meg hazánkban a kőolajkutatás (1893). Izaszacsalon ~ tűzte ki azt a kutató­fúrást (1893), amelyből 1896-ban hazánkban először tört fel a kőolaj. A Földtani Int. ~ tud.-os és a gyakorlati célokat egyaránt szem előtt tartó szervező- és irányítómun­kájának köszönhetően európai színvonalra és rangra emelkedett. Vezetése alatt indul­tak meg az intézményben - a szénhidrogén­kutatásokon kívül - a tervszerű bányageo­lógiai, kémiai, agrogeológiai és vízföldtani kutatások. A VII. és a Vilii. Nemzetközi Földtani Kongresszuson (Szentpétervár, 1898; Párizs, 1900) a m. geológiát képviselte, és részt vett azok földtani kirándulásain (Oroszo.: Kaukázus, Krím félsziget; Fran- ciao.: Pireneusok) is. A Földtani Int. 1869. évi alapítólevelében feladatként szerepelt egy múz. létrehozása is. A gyűjt.-ek kialakí­tása már a megalakuláskor elkezdődött, de az egyre gyarapodó anyag elhelyezése Hant­ken Miksa igazgatása (1869-1882), majd ~ vezetése alatt is hosszú ideig nagy nehézsé­gekbe ütközött, mert az intézmény 1869- 1899 között öt fővárosi „albérletben", mél­tatlan körülmények között működött. Sem- sey Andor bőkezű adományán és Darányi Ignác földmívelés-, ipar- és kereskedelem­ügyi miniszter támogatásán kívül elsősor­ban ~ és munkatársa, Szontagh Tamás kitar­tó küzdelmének köszönhető, hogy az int. méltó helyre, a Lechner Ödön tervezte és a Hauszmann Sándor által a fővárosi Stefánia úton 1898-1899-ben felépített szecessziós palotába került; az ünnepélyes megnyitót 1900. máj. 7-én tartották meg. Ettől kezdve a M. Kir. Földtani Int. Múz.-át az érdeklődő

Next

/
Thumbnails
Contents