Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Előszó
XII ben bemutatni. A fő cél természetesen azoknak a tudományos és a gyakorlati munkában elért eredményeknek, érdemeknek az ismertetése, amelyekkel az illető személy hozzájárult a magyarországi muzeologia fejlődéséhez. Az érdemek mellett utaltunk esetleges tévedésekre, utóbb meghaladott nézetekre, eredményekre, de ekkor sem az utókor „mindentudó bölcsességének" hangoztatásával és értékelésével; hanem pl. a tudománytörténeti összefüggésbe helyezéssel. A szerzők szabad kezet kaptak a tekintetben, hogy a pályafutás egyes állomásaihoz kapcsolódva mutatják be az illető személy munkásságát, vagy különválasztják a karrieradatokat (munkahelyek stb.) és a tevékenység, munkásság leírását. A cikkek szövegének utolsó egysége magában foglalja a szakmai és egyéb folyóiratok, periodikumok (múzeumi évkönyvek stb.) alapításában, szerkesztésében való közreműködést, továbbá azon lapok, folyóiratok, periodikumok felsorolását, amelyekben az illető személy publikált. A saját művek címét mindig kurziválva adjuk meg. A szakmai-közéleti tevékenység bemutatásának része a társasági, társulati, egyesületi, akadémiai stb. tagság, a politikai, közéleti szereplés adatai, a tudományos fokozattok), a nagyobb állami és a szakmai díjak feltüntetése. A szerzők igyekeztek a „továbbélés" adatait is ismertetni, pl. ha a személyről díjat, emlékérmet, társaságot, intézményt stb. neveztek el, ha szobor, emléktábla készült. A saját műveket felsorakoztató primer bibliográfiában az illető személy fő műveinek (F. m.) felsorolása következik. A művek között - elsősorban terjedelmi okokból - erősen válogatni kellett, teljes bibliográfia közlésére nem vállalkozhattunk. Az adatbázis - reményeink szerint egyszer elkészülő - számítógépes változata teheti majd lehetővé a teljes(ebb) életművet bemutató biobibliográfia megvalósítását. A közölt könyvészeti adatoknál törekedtünk a teljes cím és a megjelenési adatok (pontos cím, alcím, műfaj, zárójelben sorozatcím, megjelenési hely, évszám, oldalszám), továbbá a mű megalkotásában való közreműködés minőségének (szerkesztés, sajtó alá rendezés stb.) feltüntetésére; a kiadó nevét nem közöljük. A bibliográfiai tételeket a főbb művek megjelenési dátuma sorrendjében közöljük, az egyes műveket pontosvesszővel választjuk el. Az írod. kezdetű lexikográfiai egység tartalmazza azokat a könyveket, tanulmányokat, folyóiratcikkeket, amelyeket az illető személyről írtak, szerkesztettek, beleértve a nagyobb terjedelmű nekrológokat és a bibliográfiai összeállításokat is, ami az olvasó számára lehetőséget ad a további tájékozódásra, adatszerzésre. Az ún. szekunder bibliográfia néhány fontosabb életrajzi adatbázis kiválasztásával azt jelzi, hogy az illető személy szerepel-e valamelyik nagyobb lexikonban (megjegyezvén, hogy a könyv megalkotására rendelkezésre álló rövid idő nem tette lehetővé a magyarországi - és szükséges esetekben a külországi - lexikonok, kézikönyvek teljesebb körű feldolgozását; a tisztelt olvasó azonban már több ilyen összeállítást is találhat, elsősorban az interneten, pl. a Magyar Életrajzi Kalauzt [www.mabi.hu] vagy a Petőfi Irodalmi Múzeum adatbázisát [www.pim.hu], amelyek az ún. lexikonok lexikona funkcióját igyekeznek betölteni). Az egyéb forrásokban szereplő és kideríthető téves vagy eltérő alapadatokra a szócikkek végén hívjuk fel az olvasó figyelmét. A cikkeket a szerző neve zárja. Abban az esetben, ha egy-egy cikket valamely okból (pl. ha a tárgyalt személy több múzeumban vagy több szakterületen is tevékenykedett) többen is megírtak, az egyes cikkeket a szerkesztő dolgozta össze egységes életrajzzá, de a biográfia valamennyi szerzőjének nevét feltüntetjük (egymástól vesszővel elválasztva). Ha az adott cikket eleve szerzőpáros írta, ennek tényét a két név közötti kötőjellel jelezzük. Mint az ilyen nagyszabású kollektív munkáknál általában, itt is előfordult, hogy a cikkek megírására vállalkozó/felkért személyek nem készítették el határidőre a kéziratot. Néhány esetben a szerkesztő vállalkozott az elérhető adatok alapján a cikkek összeállítására; ezeket [élp] szignóval jelezzük. A szöveg végső formája a szerkesztés és a szerkesztőbizottság lektori munkája során alakult ki. A szerzői kéziratokból hiányzó, de a könyvészeti forrásokból elérhető adatokat a szerkesztő és a lektorok igyekeztek pótolni. A felkért szerzők - 350 tudós kutató: többnyire múzeumi, valamint egyetemi és kutatóintézeti szakemberek, gyakran a lexikonban szereplő személyek pályatársai, rokonai, hivatali utódai - a maguk habitusa, felkészültsége, stílusa, anyagismerete, lelkiismeretessége alapján készítették el a lexikon cikkeit. A megannyi stílus, a különböző adatválogatások és -csoportosítások valamiféle egységbe rendezését a kötet szerkesztője kísérelte meg a szerkesztőbizottság által jóváhagyott szempontok alapján. A lexikoncikkeknek ez a stiláris és szerkezeti egységesítése olykor fájdalmas munka volt, mivel gyakran kiválóan megírt kéziratokat kellett egy közösen kialakított formába-stílusba - mint valami Prokrusztész-ágyba - kényszeríteni. Az egységesítő munkára a szerkesztő saját stílusa, a lexikonról mint műfajról vallott szak
