Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Előszó
XIII mai felfogása óhatatlanul rányomta bélyegét, még akkor is, ha maximálisan igyekezett megőrizni a szerzői szövegek értékeit, stílusát. Szerzői „jó adatot" - vállalva a szerkesztői „következetlenség" vádját - akkor sem hagytunk el, ha azt az adatcsoportot a többi cikk nem tartalmazza. A tervezettnél nagyobb terjedelem és a nyomdai követelmények teljesíthetősége húzásokat, tömörítéseket, végső soron egyes - már megírt - életrajzok elhagyását is szükségessé tett. A szerkesztőbizottság lektori munkája során elfogadott egységesítő munkát - s ennek a szerkesztő tudatában van - nem lehet közmegelégedésre végezni. Minden szerzőnek tudnia kell azonban, hogy a szerkesztő és a szerkesztőbizottság nem a munkájukat akarta felülbírálni vagy megcsonkítani; a cél a kötet használhatóságának fokozása, egységessé formálása volt. Szerzőink áldozatos, sokszor elsődleges forrásfeltáráson alapuló munkáját a kiadó és a szerkesztő- bizottság ezúton is megköszöni, a kényszerű változtatásokért pedig megértésüket kéri. A lexikon betűrendje és a rövidítések A kiadvány címszóbesorolásának alapja az általános latin betűs ábécének a magyar ö és ő, ü és ű betűvel kiegészített sorrendje. A nemzetközi lexikonkészítő gyakorlatnak megfelelően, s a könnyebb kereshetőség végett a két vagy többjegyű magyar mássalhangzók (cs, gy, ty stb.) nem minősülnek önálló betűnek, emiatt pl. a cs betűkkel kezdődő nevek megelőzik a ez kezdetűeket. A mellékjeles (ékezetes vagy idegen nyelvi) betűk (á, é, ó, ú, ţ, c stb.) besorolási értéke a mellékjel nélküliekével megegyezik, azaz pl. az a és á, az e és é kezdetű címszavak folyamatos ábécébe kerültek. A besorolás alapja mindenkor a családnév vagy az illető személy által leggyakrabban használt név. Azonos vezeték- és keresztnevű személyek esetében a sorrendet a születési dátum dönti el. A kötetben csak a lexikonok legáltalánosabban használt rövidítéseit alkalmaztuk, a szerkesztőbizottság e döntése a szöveg könnyebb olvashatósága érdekében született. A használt rövidítések listája alább megtalálható. Néhány (szubjektív) szerkesztői megjegyzés A szerkesztőbizottság és a szerkesztő reméli, hogy értékmentő munkáját folytatni tudja, hiszen a rendelkezésre álló rövid idő nem mindig tette lehetővé még a saját elvárásaink érvényesítését sem. Például nem tudtuk rögzíteni - megfelelő előmunkálatok hiányában - a magyar muzeologia múltjának teljességre törekvő szervezeti, fogalmi stb. vonatkozásait, elsősorban terjedelmi okokból nem tudtunk a kötethez mellékelni egy olyan mutatórendszert (intézményi, személy- és földrajzi nevek, publikációs fórumok mutatója stb.), amely megkönnyítené az olvasó, a lexikonhasználó számára az adatok közötti minél több szempontú keresést. Tudatában vagyunk annak is, hogy a könyvben közölt életrajzok nem ölelik fel a kívánt teljességben a szakma teljes vagy akárcsak megismerésre méltó névanyagát. A feladat nehézségét jelzi, hogy olyan személyek is e körbe tartoznak, akikről még nem jelent meg átfogó életrajz, lexikoncikk. Számos személy fájdalmas hiányával már a munka során szembesülnünk kellett, de még számos olyan életpálya lehet, amelyeknek feltárása, megismerése a múzeumtörténeti munkálatok fontos feladata lesz az elkövetkező időszakban. Munkánk üyetén hiányosságait a megfelelő adatbázisok, múzeumi archontológiák hiánya bizonyos mértékig mentheti, de nem hagyható szó nélkül, hogy néhány felkért szerző végül is nem vállalkozott a feladatra, másrészt bizonyos cikkek megírására nem sikerült szerzőt találni. Tudjuk, hogy munkánk lezáratlan és lezárhatatlan. A szerzők, a szerkesztő által nem ismert vagy nem elérhető adatok sokasága lappanghat, s ezek előkerülése nyilván növelné a könyv és az egyes cikkek értékét. Ezen adatok birtokában nyilván hitelesebb, árnyaltabb, részletesebb képet adhatnánk az illető személyről és munkásságáról. Ezért is kérjük végezetül a könyv olvasóit, használóit, hogy ne csak a megjelent szöveget érintő - jogos - kritikáikat, hanem az általuk ismert adatokat is juttassák el a kiadóba, a szerkesztőhöz, hogy ezáltal egy következő kiadás értéke jelentősen növekedjen. Szolgáljon például a kötetben szereplő személyek önzetlen, áldozatos munkája, adományai, amelyekkel a nemzet javát szolgálva múltunk tárgyi emlékanyagát, kincseit a köz javára hozzáférhetővé tették. A tárgyi emlékanyag értékmentőit a szellemi értékmentőknek is követniük kell. Élesztős László
