Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
B
89 Berkeszi kifejtett érdemeiért és ajándékozásáért. A több ezer db-os textilgyűjt.-t, ~ harmincéves gyűjtésének eredményét, 1910-ben kiállították. Mivel a tárgyak főként népies jellegűek voltak, a későbbiek során java részük átkerült a Néprajzi Múz. gyűjt.-ébe. F. m.: Die Tragödie der kroatischen TextiTHausindust- rie (Zagreb, é. n.). Irod.: M. Gy.: A Berger-féle délszláv és magyar népművészeti kiállítás (Magyar Iparművészet, XIII., 1910,160.); Katalog. Ausstellung S. Berger's Museal-Sammlung ethnographischer Handarbeiten (Zagreb, é. n.). Horvath Hilda Berkeszi István; ered. (1879-ig) Polák (1853. dec. 6. Berkesz - 1922. ápr. 2. Temesvár): levéltáros, helytörténész, tanár, főreáliskolai és múzeumigazgató. - A bp.-i tu- dományegy.-en történelem-földrajz szakos tanári (1878), majd bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1883). Br. Radvánsz- ky Béla magántitkára (1879-1884); a család könyv- és levéltárát rendezte. A fehértemplomi (1884-1885), a bp.-i főgimn. (1885-1888), a temesvári főreálisk. tanára (1888-1919), az utóbbi ig.-ja (1910-1919). A Délmo.-i Történelmi és Régészeti Múz. titkára (1890-től), főtitkára (1901-től), a múz. gondnoka (1894-től). Kinevezése után összeírta az elődje, Patzner István által fel nem leltározott múz.-i anyagot, átszervezte a társulat levéltárát, hozzálátott a vm. területén fellelhető földvárak feltérképezéséhez (1893), az Ormós-adományok átutalása után festő- isk.-k, mesterek szerint átszervezte a képtárat (1895), társulati pénzekből a meglévő gyűjt.-t vásárlásokkal gyarapította, igyekezett bánsági művészek munkáit megszerezni a múz. számára. Elkészítette az Ormós- donáció leltárát, pontos raktári és kiáll.-i helyének megjelölésével (1896). A szomszédos múz.-okból, a környező vidékről begyűjtött régészeti, történelmi anyagot eredete szerint cédulázta, s az általa vezetett Törzskönyvbe feljegyezte a tárgyak méreteit, származását, volt tulajdonosait, vásárlási árát. Javasolta a temesvári emlékhelyek táblával való megjelölését, az emlékházak rendbehozatalát. Jó kapcsolatot tartott fenn a magángyűjtőkkel, igyekezett tőlük vásárolni múz.-i értékeket. A múz.-i társulattól pénzbeli támogatást kapott (1898), hogy a bp.-i levéltárakban a temesvári hírlapirodalom és nyomdászat történetét kutathassa, annak történetét megírja. A műtárgyak gyarapodása következtében sürgette egy új múz.-i (kultúr-) palota építését (1901), szorgalmazta tud.-os könyvtár kialakítását. Elhatározta a vm. területén létrehozott műszaki tárgyak gyűjtését, az ipari (főleg vasöntödéi) és háziipari termékek legrégibb példányaiból iparművészeti osztály létesítését (1901), emellett néprajzi tárgyakat is keresett egy különálló „néprajzo- lati" részleg kialakítása céljából, ahol a vidéken élő 12 nemzetiséget jellemző anyagot akart elhelyezni. A múz.-nak adományozta a Temesváron addig nyomtatott 65 folyóirat első példányát. Népszerűsítő előadásai később a Temesvári Szabad Lyczeum (amelynek 1907-től elnöke volt) előadás-sorozatává alakultak (egy részük megjelent a Délmagyarországi Közlönyben). Szívügyének tartotta az érem- és pénzgyűjt. rendezését, gyarapítását; javasolta az 1901 nyarán leltározott gyűjt, másolatokkal való kiegészítését, és felhívást intézett Csanád egyházm.-hez, a vm.-hez és a városhoz, hogy a birtokukban lévő antik tárgyakkal, régi pénzekkel stb. le- tétemények, adományok formájában gazdagítsák a múz. anyagát. Folytatta a régi pecsétek gyűjtését. Tanulmányúton járt németo.-i múz.-okban, felkereste a D-bánsági és a hasonló erdélyi intézményeket, részt vett több ásatáson (pl. a gádi vízszabályozó építésénél; a borjasi újkőkori és bronzkori telepek ásatásánál, 1903). Tagja volt annak a biz.- nak, amely az omori hamis rovásírásos tárgyakat megvizsgálta (Szentkláray Jenővel, 1902). Megvásárolta az orsovai Pongrácz- gyűjt.-t. A Múz.-ok és Könyvtárak Orsz. Egyesületének temesvári találkozója alkalmából kiáll.-t rendezett az új tárgyakból (1904), vmint tematikus pénz- és érmekiáll.- t állított össze. Móra Ferenc felszólította, hogy állítsa le az Orosz Endre által felelőtlenül végzett Tisza menti ásatásokat Csókán; ez volt az első érdekütközés a múz.-ok ása