Éri István (szerk.): Dokumentumok a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület létrejöttéről és 1991-1992. évi tevékenységéről - A Pulszky Társaság füzetei 1. (Budapest, 1993)

VI. Észrevételek a múzeumi törvénykoncepcióhoz (64-88. sz.)

hozására, mely csupán a védett tárgyak adatait tartalmazza, a tulajdonos nevének feltüntetése nélkül. Ez a nyilvántartás jó szolgálatot tehet majd a kutatóknak, nem elegendő azonban a védettség teljes nyilvánosságához. Erre csak egy, a védett tárgyakat tételesen felsoroló - a törvény mellékletéül szolgáló — kiadvány lenne alkalmas eszköz, melyből a műtárgyakkal foglalkozó minden polgár tájékozódhatna arról, hogy a kezébe került tárgy korábban védettséget nyert-e, avagy sem.

A magyar szabályozásból eredő helyzet következményei.

Noha a védettségi törvény múzeumi és kulturális érdekeket kívánt szolgálni, a célját nem érte el. Véleményem szerint a jelenlegi és az eddig javasolt formái is jelentős kárt okoztak, illetve okoznak a múzeumoknak azáltal, hogy a törvény érvényesítését a múzeumokra ruházzák át. A kívánatos az lenne, ha a védettségi törvény más, igazgatási-pénzügyi hatáskörten lenne végrehajtva, s a múzeumokra csupán a szakmai, javaslattevő feladat hárulna.

— A múzeumok azért nem lehetnek teljes szívvel a védettségi törvény megfelelő végrehajtói, mivel maguk is érdekeltek lehetnek a műtárgy megvásárlásában, azaz az általános közérdekű haszonnal intézményi haszon is járhat. Ezért a múzeumi védettség pártatlansága megtámadható. A gyűjtő és a múzeum ellenérdekeltsége a védettség vonatkozásában a két fél szembenállását eredményezi. Ez akadálya a gyűjtéshez szükséges bizalmi légkör kialakulásának és hátrányos következményekkel jár a múzeumok helyzetére a műpiacon.

A nyilvánosság s az ebből adódó szakmai konszenzus hiánya miatt a védettséggel kapcsolatos döntések súlyát az ügyben első fokon eljáró szakembereknek kell vállalniuk. Magasabb igazgatási fórumok vagy a társadalmi érdeket érvényesíteni kívánó csoportok és egyéb szervek nem szembesülnek a védettség illetve a kiviteli engedélyezés következményeivel. Ennek az az eredménye, hogy nem szerveződnek meg a kivitelre kerülő vagy mobillá váló érdekesebb műtárgyak kapcsán azok megszerzésének, itthontartásának intervenciói. Nem kiemelt országos múzeumok sem értesülnek az eladó műtárgyakról, nem jelentkezhetnek vevőként.

Javaslat a védettségi és kiviteli törvény koncepciójához.

A fentiekből következően az új védettségi törvény, valamint az ezzel kapcsolatban álló kiviteli engedélyezési szabályozás meg kell, hogy feleljen a következőkben felsorolt céloknak és szempontoknak:

A) A védettség vonatkozásában:

1. A múzeumi, intézményi érdekérvényesítés helyett a törvénynek az általános kulturális közérdeket kell szolgálnia. A védettségi törvény ezért nem lehet része a múzeumi törvénynek.

2. A védett tárgy tulajdonosa nem viselheti egyszemélyben a köz érdekéből eredő hátrányokat, ezeket kompenzálni kell.

3. A védetté nyilvánított tárgyak adatait - kivéve a tulajdonos személyét - nyilvánosságra kell hozni.

4. A végrehajtás szerve ott legyen, ahol a kedvezményezés, illetve szankcionálás lehetőségei adottak. A múzeumok csupán a szakmai-véleményező és nyilvántartó szerepet vállalják el, tekintve, hogy a műtárgyvásárlásban - így a védetté nyilvánításban is - érdekeltek lehetnek.

5. A védettségi, műemléki illetve kiviteli engedélyezési rendelkezéseket és törvényeket harmonizálni kell egymással, csupán ezek egysége teremtheti meg a nemzeti érdekű tárgyak hazai megőrzésének esélyeit.

6. A védetté nyilvánítás és a dokumentálás szakmai szempontjai nem esnek egybe.

7. A törvény szankcionálása egyértelmű és visszatartó erejű legyen, mely arányban áll a tárgy eltűnéséből adódó kárral.

8. A védettségi törvény meg kell, hogy feleljen az információs törvény elvárásainak is: az adatkezelés módját és szintereit is meg kell határozni.

9. A védettségi törvény feleljen meg az eltérő tárgyféleségek eltérő védettségi szempontjainak is. Kívánatos, hogy sajátos szempontrendszer alapján szabályozzák a képzőművészeti alkotások, az ipar- művészeti tárgyak, az ipari emlékek, a néprajzi emlékek, a természettudományi emlékek és gyűjtemények védetté nyilvánításának és számbavételének módját.

10. Az aukciókra kerülő műtárgyak árverése hasonló a nem védett tárgyakéhoz: a védettségi törvény nem avatkozhat be a normális piaci működésbe. Ez utóbbit pedig sértené a jelenlegi elővételi jog meghagyása.

82