Éri István (szerk.): Dokumentumok a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület létrejöttéről és 1991-1992. évi tevékenységéről - A Pulszky Társaság füzetei 1. (Budapest, 1993)

VI. Észrevételek a múzeumi törvénykoncepcióhoz (64-88. sz.)

B) A kivitel vonatkozásában:

1. A kiviteli engedélyezés kettős célt szolgál:

a) a nemzeti érdekek védelmének érvényesítését,

b) a pénzügyi szabályok végrehajtását.

A nemzeti érdekek védelme a képzőművészeti alkotások vonatkozásában azt jelenti, hogy érvényt kell szerezni a védettségi törvénynek. Ami nem védett, annak kivitelét nem lehet megtiltani.

A védett tárgyakra viszont nem adható kiviteli engedély.

— A kiviteli szabályozás olyan részletezően legyen kialakítva, hogy az esetek minél nagyobb hányadában az állampolgár maga is el tudja dönteni, hogy a birtokában lévő tárgy kivihető, avagy sem.

— A kiviteli engedélyezés legyen decentralizált oly módon, hogy néhány vidéki múzeumnál is be lehessen szerezni az engedélyt. (L. alább.) A decentralizáció mindazonáltal ne járjon a nemzeti érdekek védelmének csorbulásával.

Az imént vázolt alapelvck alapján a következő eljárási módszer körvonalazható a képzőművészeti alkotások védettsége, illetve kiviteli engedélyezése szempontjából:

Védettség

1. A védettényilvánítás döntési fóruma

Kívánatos lenne egy többféle szakmai érdeket képviselő fórum kialakítása. Ez a fórum koherens döntést azonban csak akkor fog hozni, ha a védetté nyilvánítás szempontjai tekintetéljen konszenzus alakul ki. A védettségre olyan bizottság tegyen javaslatot, amely a múzeumi szakértők mellett az egyetem és az akadémiai intézet szakértőit is magában foglalja. Legyen a bizottságnak tagja a Nemzeti Múzeum megfelelő szakértője is.

2. A végrehajtás, illetve a határozat meghozatala ott legyen, ahol a kedvezményezés és szankcionálás lehetősége adott. A múzeumok csupán a szakmai-véleményező és nyilvántartó szerepet vállalják el, hiszen a műtárgyvételben érdekeltek lehetnek. Mivel a kedvezményeket a pénzügyminisztériumnak kell biztosítania, indokoltnak látnánk, ha a határozatot is ott hoznák meg: a védettség ugyanis beavatkozás a tulajdoni helyzetije.

3. A magánérdek sérelmének kompenzálása nélkül a védettségi törvény nem végrehajtható, mint azt a korábbi tapasztalatok meggyőzően bebizonyították.

Az alábbi kompenzációk beépítését tartjuk indokoltnak:

a) a védett tárgy forgalma legyen adómentes,

b) a vételár legyen leírható az adóalapból,

c) a védett tárgyak nem esnek örökösödési adó alá.

4. A törvény adjon külön hangsúlyt a védett gyűjtemények, műemléki szempontból védett ingóságok, a nemzeti érdekű gyűjtemények védelmének. Ez esetben nemcsak az egyes tárgynak, hanem a gyűjtemény egészének védelme a cél.

5. A törvény végrehajtásának nagyobb hangsúlyt kell adni a művészettörténeti érdekeken túl a nemzeti történeti érdekeknek.

6. A védettség nyilvánossága megkívánja, hogy a törvény mellékletében azon művek tételesen is szerepeljenek, amelyekre a törvény bevezetésének időpontjában a védettség vonatkozik. A felsorolásnak csak a tárgy adataira, és nem a tulajdonosára kell vonatkoznia. A felsorolásba be kell vonni a lappangó, eltűnt védett tárgyakat is.

7. A védetté nyilvánítás és a dokumentálás szakmai szempontjait meg kell különljöztetni. A védettségnek olyan képzőművészeti alkotásokra kell vonatkoznia, melyek fizikai mivoltukban az országhatárokon belül tartandók. A történeti emlékek önmagukban még nem muzeális emlékek. Igen félrevezető és hibás az a javasolt meghatározás, mely szerint pl.: ^muzeális emléknek tekintendők a szervetlen és szerves világ keletkezésének és fejlődésének tárgyi bizonyítékai, az emberi társadalmak életének és fejlődésének kiemelkedő és jellemző tárgyai, írásos és egyéb emlékei és a művészetek alkotásai." (Javasolt törvény 2. §.)

E megfogalmazás szerint minden tárgy muzeális érték, kezdve a vurstli belépőjegyétől — mely „az emberi társadalom éleiének jellemző tárgya” - a szárnyasoltárokig.

E megfogalmazás alapján végtelen számú indokot találhatunk a magántulajdonba való beavatkozásra. A múzeumoknak, illetve a védetté nyilvánításra javaslatot tévőknek azonban minden egyes tárgy esetében mérlegelniük kell, hogy a tárgy dokumentálására vagy védetté nyilvánítására van-e szükség.

83