Éri István (szerk.): Dokumentumok a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület létrejöttéről és 1991-1992. évi tevékenységéről - A Pulszky Társaság füzetei 1. (Budapest, 1993)
VI. Észrevételek a múzeumi törvénykoncepcióhoz (64-88. sz.)
nosságot és méltányosságot érdemel. Ez megjelenhet csökkentett adó, csökkentett örökösödési illeték vagy mentesség formájában. Talán megfigyelhető, hogy a három, egyébként egymástól független írásmű elvi konzekvenciái összecsengenek. Magyarország az Európai Gazdasági Közösség tagja kíván lenni. A fenti néhány gondolat lenne tehát azon princípiumok minimuma, melyeket a nemzetközi joghoz is igazodni kívánó törvényalkotóinknak felelős mérlegelés tárgyává kellene tenniük. Éspedig mihamarább, amíg van idehaza védésre érdemes műtárgy, amelyre még törvény alkotható. Budapest, 1991. február 25. 70. Dr. Sinkó Katalin (Magyar Nemzeti Galéria): A védettségi és kiviteli szabályozás irányelvei (Vitaanyag) A védettség és kivitel újraszabályozásának alapelveiről összeállított bel- és külföldi joganyag, melyet dr. Batta János készített, megvilágítja a hazai szabályozások fő hiányosságait. A külföldi rendelkezések fényében a hazai állapotok hibái is élesebben szembetűnnek. Magam az alábbiakban a mai védettségi és kiviteli szabályozás problémáira, illetve az újraszabályozás kívánatos szempontjaira hívnám fel a figyelmet. * * * A hazai és külföldi védettségi törvények atekintetben azonosak, hogy itt is és ott is a magántulajdon korlátozásáról van szó: a védettségi törvény erőteljesen beavatkozik a magántulajdoni viszonyokba. Mégis fontos különbségeket állapíthatunk meg e vonatkozásban a magyar hatályos és tervezett törvények, illetve a külföldi szabályok között. A külföldi joganyagban:- a magántulajdon korlátozásával párhuzamosan általában valamilyen kárpótlást is beépítenek a törvénybe;- a tulajdonnal kapcsolatos korlátozás - a védettségi törvény - végrehajtása az államigazgatás más szintjein történik, olykor nem is a kulturális tárca hatáskörében. A német törvényhozók pl. helyesen ismerték fel, hogy a kulturális szerveknek nem feladatuk a magántulajdoni korlátok felállítása illetve szankcionálása, hanem csupán az ezzel kapcsolatos döntések, szakmai indokok feltárása és képviselete. A külföldi szabályozásnak - s különösen az EK tervezett szabályozásának - lényegi eleme a védett tárgyak körének nyilvánossága. A magyar szabályozás ezzel szemben- beavatkozik a magántulajdoni viszonyokba, de nem állít fel ezzel arányos kedvezményeket. A védett műalkotások értékesítése így, tekintve, hogy a szóba jöhető piac ez esetben csupán Magyarországra korlátozódik, megnehezül. A hazai helyzet leginkább vitatható oldala az, hogy a védettséggel kapcsolatos döntések nem kaptak kellő szakmai és társadalmi nyilvánosságot. Az évtizedeken át folytatott gyakorlat szerint a védettségre vonatkozó javaslattal bármely szakember élhetett. A védettség alá helyezést csak az utóbbi néhány évben vetettük belső szakmai kontroll alá, megkívánva azt, hogy az új védettség az adott művész teljes életművének áttekintése után történjék. Mivel azonban a védettséggel kapcsolatos intézkedésekkel s magukkal a védett művekkel csupán a múzeumi szakemberek csoportja érintkezik, nem alakult ki a szakma egészében vagy jelentős részében konszenzus arról, hogy mit tekintünk „muzeális értéknek". Ez mindmáig körülíratlan fogalom. A szakmai konszenyus hiányán túl a nyilvánosság hiánya a védettség társadalmi elfogadását is akadályozta. Nemcsak azért, mert a döntések mögött nem alakult ki az érintettekben koherens múzeumi magatartás, hanem főképpen azért, mert a védett műtárgyak köre nem publikus. A múzeumi nyilvántartásoknak nem volt céljuk, hogy a gyűjtők, kereskedők érdeklődését kielégítsék, hanem csupán, hogy a védett műtárgyak tulajdonosváltozásait adminisztrálják. Az MNG-ban néhány év óta erőfeszítéseket teszünk egy olyan - nyilvános - dokumentáció létre81
