Éri István (szerk.): Dokumentumok a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület létrejöttéről és 1991-1992. évi tevékenységéről - A Pulszky Társaság füzetei 1. (Budapest, 1993)
VI. Észrevételek a múzeumi törvénykoncepcióhoz (64-88. sz.)
szólt, valójában benne találjuk a későbbi múzeumi és műemléki törvény (1949. évi 13. sz. tvr.) minden lényeges kérdésével kapcsolatos intézkedést. I. fejezetéten foglalkozik a „Gyűjteményeknek közgyűjteménnyé nyilvánításával, állami felügyeletével és támogatásával. ” — „E törvény értelmében közgyűjtemény ..., amelyet a ... miniszter közgyűjteménnyé nyilvánít. ” Továbbá „ a miniszter közgyűjteménnyé nyilváníthat állam, törvényhatóság vagy község (város), valamint bármely más személy tulajdonában lévő nyilvános jellegű ... gyűjteményt, ha az tudományos, művészeti, történeti vagy közművelődési szempontból jelentős anyagot tartalmaz. ” „A közgyűjtemények fejlesztésére az állami költségvetés keretében megállapított összeg, valamint az ily célra rendelt adományok" kezelésére „Közgyűjtemények Országos Alapját” szervezték meg. A II. fejezetten intézkedtek „A törvényhatóság és községi (városi) közgyűjtemények személyzete” ügyében. A III. fejezet pedig foglalkozott „Az ingó műemlékek és egyéb muzeális tárgyak felkutatása (gyűjtése, ásatás stb.) és védelme” kérdésével. Az 1—23. §§. foglalkoztak az ásatással, érvényesítették a földben talált tárgy esetére vonatkozó kincstári előjogot. A 24-25. §§-ban az ingó műtárgy nyilvántartás felállításáról intézkedtek. A 26. § a kivitelt szabályozta. Tudomásunk van arról, hogy az 1939. évi olasz műemléki törvény hazai alkalmazásával Gercvich 'libor és a Műemlékek Országos Bizottsága foglalkozott, az általuk készített tervezet valahol (feltehetően a volt OMF-nél) lappang. Mindenesetre az 1949. évi 13. tvr. rendelkezéseinek átgondoltsága arról tanúskodik, hogy Gerevichék munkája nem volt a tvr. készítői előtt ismeretlen. Az 1949. évi 13. tvr. együttes szerkezetben foglalkozott a „nemzeti érdekű” magán- cs közgyűjtemények ügyével, a műemlékvédelemmel és a „nemzeti érdekű muzeális értéktárgyakkal". A tvr. az 1929. évi XI. te. 26. §-ában említett hungarica kategóriáját emeli magasabb szintre és az egyetemes értékeket is hungaricává minősíti, így beszél „nemzeti érdekről”. Megfogalmazza a rendelkezés célját és a rendelkezés által biztosított védelem körét. A közgyűjtemények fogalmát a nemzeti múzeumokra korlátozza, „a megye, város vagy község által fenntartott muzeális jellegű gyűjteményeket — úgymond - közületi múzeumoknak kell tekinteni. ” Megszüntette a Gyűjteményegyetem önkormányzatát, azzal megszüntette az intézmény jogi személyiségét, vagyonát pedig az államkincstárnak adta át. Figyelemmel volt a magántulajdonra, amennyiben a 32. § úgy intézkedett, hogy „a jelen törvényerejű rendelet védelme alatt álló ... magángyűjtemények és muzeális emléktárgyak mentesek a vagyonadó alól.” Kimondta ugyanakkor, hogy az állami kezelésbe vett múzeum vagyona az állam tulajdonába száll át. Létrehozta (28. §.) a Műemlékek és Múzeumok Országos Központját. A tulajdonviszonyok végleges átalakítását követően az 1963. évi 9. tvr. és a végrehajtási utasítás (2/1965. (I. 8.) MM sz. rendelet) a hozzá csatlakozó ügyrendi és nyilvántartási szabályzattal teljeskörű szabályozását adta a területnek. Jelenlegi szempontunkból igen hátrányos, hogy ez a tvr. a vhr.- rel együtt tulajdonostól és tulajdontól függetlenül rendelkezik. A szakigazgatást párhuzamba hozta az államigazgatással és megalkotta a megyei múzeumi szervezetet. Megállapítható, hogy rendelkezései összhangban voltak a korszak jogszabályaival, azokat az 1980-as évek elejéig maradéktalanul betarthatták, betartották és betartatták. Utólag megítélve a mindenképpen káros és hátrányos fordulat a tvr. és a vhr. 1981-ben történt újrafogalmazásakor következett be. A miniszteri jogkörök részleges lebontásával, a terület szakmai egységének felmondásával meglehetős jogbizonytalanságot teremtettek a várható változások előestéjén. 68. Gulácsi Lajos (a BTM ny. jogtanácsosa): Észrevételek a múzeumi törvény koncepciójához I. Indoklás 1. Nemcsak állami-társadalmi tulajdon volt korábban, hanem a társadalmi tulajdon gyakorlója volt az állam és mellette volt szövetkezeti, társadalmi szervek (pl. szakszervezet, egyházak), magán és személyi tulajdona is. Az önkormányzatok elődei (tanácsok) is tulajdonosok voltak. S a tulajdont kezelők is kvázi tulajdont gyakoroltak. (Még az adásvétel tulajdonosi jogosítványát is gyakorolhatták.) 2. Javasolom a „muzeális emlékek” kifejezés helyett a „muzeális tárgyak” fogalom alkalmazását, mert az emlék, mint a tárgyak egyfajta értéke (emlék érték, kincs érték, régiségi érték, ritkasági stb. értékek) a tárgyak szűk körét jelzi. 73
