Éri István (szerk.): Dokumentumok a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület létrejöttéről és 1991-1992. évi tevékenységéről - A Pulszky Társaság füzetei 1. (Budapest, 1993)

IV. A Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület 1991. évi működése (38-56. sz.)

kerülni s ez az egyének számára sok izgalmat jelentett. Rá kellett jönniük, hogy akik akár meggyőződésből, akár opportunizmusból a vonalba beálltak, azok előnyösebb helyzetbe kerülnek. Már 1945 előtt is voltak szórványosan ilyen jelenségek, de most ez általánossá vált.

1948 után a már korábban mutatkozó ellentétek még súlyosabbá váltak. Az idős korosztályok neves kutatóit is mellőzték s a közép korosztály egyes tagjai a párton belül kívántak jobban - a többiek rovására - érvényesülni, hol meggyőződésből, hol karrierista opportunizmusból. A kutatók zöme kívül maradt a párton s igyekezett pótolhatatlan kutatási ágakban elhelyezkedni, hol kutató létét meg tudta menteni. A káderek szerinti elbírálás - mely tág teret adott a személyeskedéseknek és az elfogult titkos információknak - a szakmai felkészültségtől bizonyos módon eltérő értékelésre adott módot. Ez sokak számára végzetes lett volna, ha ugyanakkor, éppen a központosító állam-pártvezetés elveinek megfelelően a centralizálás előre nem haladt volna és így tetemes kutatói hely biztosítására nem került volna sor. Bár erről összevethető anyag nem áll rendelkezésre, a muzeológus létszám 1945 előtt országosan loo fő körül mozgott, míg 1960-ban már 99 múzeumban 346 muzeológus dolgozott.

1956 forradalma után értékes kutatók távoztak nyugatra és közülük a legjobbak vezető tudományos helyekre, professzori katedrákra s a világ vezető múzeumaiban néha igazgatói helyekre kerültek (Szabó György, Fehérvári Géza, Pekári Tamás stb.). Az itthonmaradottak közül többekre börtön vált (Kardos László stb.). A pártba még kevesebben léptek vissza s monopol tudásuk miatt nem is volt erre szükség. Újabb ellentétek alakultak ki. A helyezkedők igyekeztek a pártnál szerepet vállalni, de ezek kevesen voltak. Mégis szétdúlta az erkölcsöket az érvényesülésnek ilyen módja. Megnőtt a múzeumok száma és a muzeológus kutatók állománya is. 1970-ben 183 múzeumban 691 tudományos és 218 szakalkalmazott dolgozott. Megindult a versengés a tudományos fokozatok iránt. Mindez újabb belső feszültségekhez és személyi szembenállásokhoz vezetett. A szakalkalmazottak megbecsülése igen csekély volt s ennek a személyi kérdéseken túl egyik fő oka, hogy a szakalkalmazottak képzése eddig megoldatlan volt. Az egyetemi, főiskolai és tanfolyami képzés ezen alapvetően igyekezett segíteni, de a kérdés még máig sem teljesen megoldott. A tudományos kutatók megbecsülése még mindig csekély. A szakalkalmazottak között az egészségesnél nagyobb az egyes rétegek közötti öntudali különbség.

Az úgynevezett konszolidáció kora (a hatvanas évek közepétől a 70-es évek közepéig) nem hozott alapvető változást. A fiatalok, ha kissé szelídebben is, de az 50-es évek szellemében nevelkedtek fel, de azért mindenütt volt egy belső ellenállás, amely szerint, ha rajtunk kívül álló okok miatt nem tudta az ország megvalósítani az 56-os elveket, akkor egy kivételével (a szovjet csapatok jelenléte) igyekezzen a társadalom az 56-os elveket megvalósítani. A konszolidáció mintha ebbe az irányba hatott volna, de ez csak látszat volt. A valóságban az ifjú kutatóknak éreznie kellett, hogy a párt nélkül nem, vagy csak nagyon nehezen tudnak érvényesülni. Tudományos és szakmai vezetői igényeik miatt kiváló kutatók és szakemberek ezt az utat választották. Mint több évszázados tapasztalattal rendelkező erdélyi értelmiség mondom, hogy a túlélés érdekében ez nem is egészen alaptalan felfogás.

Közben nagy változások történtek a múzeumok életében. Megtörtént az új múzeumi szervezet kialakítása. A vidéki múzeumok tanácsi kezelésbe kerültek. A múzeumi gyűjtemény-gyarapodás terén és a muzeológusszakalkalmazott létszám emelése terén nagy eredmények mutatkoztak. 1970-ben már 183 múzeum működött 1209 tudományos és egyéb alkalmazottal, 1980-ban 487 múzeum működött 3151 tudományos és egyéb alkalmazottal, 1989-ben 749 múzeum működött 3788 tudományos és egyéb alkalmazottal.

A politikai befolyások (egypárt rendszer) mint láttuk a múzeumi élet belső hangulatát rombolták. Voltak, akik beálltak a sorija, többen kívül maradva nehezebb körülmények között igyekeztek dolgozni és kevesen nyíltan szembefordultak a káros fejlődéssel s igyekeztek - ahogy lehet - a szabadabb vonalat érvényesíteni.

Erkölcsileg azonban rendkívül káros volt ez a hosszú időszak. Megalkuvásokhoz vezettek az érvényesülés (és sokszor egy jószándékú múzeumi anyagmentés) érdekében vállalt pártmegbízatások. Ezt ma igazolni nagyon nehéz, de mindnyájan éreztük.

A helyezkedők érvényesülni tudtak s a sorba be nem állók részére a szerényebb érvényesülés maradt. Ezeken túlmenően a muzeológus társadalom egy rendkívül széttagolt területi és szakmai világot fog össze. Az érdekek a területen szétágazók, sokszor ütközők. Mindehhez járul, de talán ettől befolyásoltan is, egy hi perérzékenység. Ez máraz alexandriai Museion alapításától nyomon követhető. Ez mind a becsületes, mind a kevésbé becsületes körökre értendő. Saját kis világukban bizonyos relatív igazsággal rendelkeznek, de összességében a konstruktív együttélést gátolják.

45