Éri István (szerk.): Dokumentumok a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület létrejöttéről és 1991-1992. évi tevékenységéről - A Pulszky Társaság füzetei 1. (Budapest, 1993)
I. Előzmények, 1987-1989. (1-15. sz.)
mindkettő sikeres volt. Széchenyi terve, a Lánchíd, megvalósult és Molnár Ferenc hősei is puhán tartották a gittet. Hogy mi volt sikerük titka? Volt közös céljuk, s csakis arra összpontosítottak. Mármost, ha a leendő múzeumi egyesületre gondolok, rögvest felmerül a kérdés, mi lehetne a célja egy ilyen szervezetnek? Szerintem ugyanis nem azon kell morfondírozni, hogy milyen legyen az egyesület, rendelkezzen-e társadalmi aktívahálózattal, 5, 10 vagy 15 szekcióból álljon-e, hanem azon, hogy van-e olyan közös cél, aminek a megvalósításáért sikerrel verbuválhatunk? Nem tudom! Érdekvédelemre szerveződjön vagy társadalmasításra, vagy mindkettőre az új egyesület? Úgy érzem, az előttem hozzászólók tolla is e kérdés megválaszolásánál akadt el. Ha érdekvédelemre szerveződne az egyesület, mindjárt megkérdezhetnénk, miért harcolhatna? Magasabb fizetésért, több külföldi tanulmányútért stb.? Hiú ábránd, s különben is, ezeket a kívánalmainkat meglévő hivatalok és szervezetek jól, rosszul, de már képviselik. Ha pedig társadalmasítani - csúnya kifejezés - akarjuk a múzeumügyet, még több múzeumbarátot, támogató intézményt, üzemet szeretnénk megnyerni. Ez úgysem az egyesületen, hanem mindig az adott múzeum kapcsolatépítésén, rugalmas szervezőképességén, de leginkább a partner hajlandóságán múlik. A múzeumi baráti körök ezzel már több-kevesebb sikerrel foglalkoznak is. Joggal vádolhat értetlenséggel az, aki meg tudja fogalmazni, mi legyen ennek az egyesületnek a közös célja s mi az, amit a jelenleg fennálló vagy féltucat társulat, amelyben zömmel muzeológusok a tagok, egyesület még nem tűzött egyszer sem a zászlajára. Az más kérdés, hogy ezek a társulatok és szervezetek az évtizedek során hogyan záródtak önmagukba - sokszor nem önhibájukból -, hogy ma már csak vándorgyűlésre és felolvasó estekre, délutánokra stb. telik erejükből s hogy ma már a szakág képviseletét sem tudják ellátni, legfeljebb a szakma tudományos információs rendszerében van szerepük. Mi a helyzet a szakma általános képviseletével? Mit tesz a Múzeumi Tanács, értekezik? Ki választotta, kit képvisel? Megpróbálja-e maga mögé állítani azokat, akiket képvisel? Informálja-e a muzeológus társadalmat, hol és mikor, milyen módon? A kérdéscsokor demagógnak tűnhet fel, de szerintem a lényeget érinti. A magyar múzeumügynek ugyanis véleményem szerint nem az a problémája, hogy nincs elég képviseleti szerve, hanem hogy a meglévők nem működnek megfelelően. (Tanulságos lenne egy összeállítást közölni a különböző társulati, egyesületi alapszabályoktól!) Az építkezést alapjainál kell újrakezdeni. Első lépésként tehát nem új egyesületet kell alapítani - mert mi a biztosíték, hogy azok a szakmabeliek, akik ma közömbösen ülnek egy-egy társulatban, vagy kívülről szemlélik az egészet, egy új egyesület megalakításával aktivizálódnak (?!) - hanem a meglévőknek alapos vérátömlesztést adni. Ha ezen a vérátömlesztésen munkálkodnánk, én is szívesen elmennék véradónak. Berta István (MÚZEUMI HÍRLEVÉL VIII. évf. 11. sz., 1987. november.) 1988. 8. Felhívás 1988. május 30-án a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága Szakszervezeti Alapszervezete taggyűlést tartott, melyen megvitatták a Közalkalmazottak Szakszervezete által kibocsátott, Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének létrehozására irányuló programtervezetet. A taggyűlés során a hozzászólók egységesen arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a múzeumi intézmények fejlesztési gondjai speciálisabbak a többi közművelődési intézmény gondjainál, amennyiben a múzeumok - pontosan a gyűjteményeiből következő - feldolgozási és tudományos munkája az utóbbi másfél évtized alatt csak töredékesen tudott megvalósulni. Ezért - bár a szakszervezetnek a munkavállalóra vonatkozó érdekképviseletét sem tartjuk elhanyagolhatónak - szükségesnek tartanánk a múzeumi intézmények speciális szakmai érdekvédelmét. A taggyűlésen megfogalmazódott az az egységes elképzelésünk, hogy csak a Múzeumi Dolgozók Szakszervezetének megalakítását tűzhetjük ki célul (természetesen a megyei múzeumok dolgozóin kívül az országos múzeumok dolgozóinak részvételére is számítva). 13
