Éri István (szerk.): Dokumentumok a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület létrejöttéről és 1991-1992. évi tevékenységéről - A Pulszky Társaság füzetei 1. (Budapest, 1993)
VII. A Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület 1992. második félévi működése (89-101. sz.)
meg. Ehhez képest az ily dolgok tulajdonosa, amennyiben a dolgot elidegeníteni kívánja, köteles a Tanácsnak, vagy a nemzeti nagy közgyűjtemények valamelyikének vételre felajánlani. Az elővásárlási jog megszűnik, ha az államkincstár, illetve a nevében eljáró Tanács, vagy nemzeti közgyűjtemény az elővételi, illetve vételi jogát meghatározott időn belül nem gyakorolja. A magán- gyűjteményben foglalt tárgyak elidegenítéséhez előzetes engedély szükséges, kivéve ha az elidegenítés közgyűjtemény javára történik. A Tanács az engedélyt csak abban az esetben tagadhatja meg, ha az elidegenítés a gyűjtemény jellegét veszélyeztetné. Védett gyűjteménynek és tárgynak bírói vagy közigazgatási úton történt zár alá vételéről (foglalás, zálogolás, zárlat stb.) védett tárgyakra elrendelt árverésről, vagy védett tárgyak csődleltárba való felvételéről, végül minden olyan más hatósági intézkedésről, amely védett tárgynak kényszer útján történő elidegenítésre vezethet, a Tanácsot, illetve az illetékes nemzeti közgyűjteményt haladéktalanul értesíteni kell. Magángyűjteménynek az ország területéről történő kiviteléhez a miniszter hozzájárulása, a gyűjteményben foglalt egyes tárgy kiviteléhez a Tanács engedélye szükséges. A miniszter vagy a Tanács a nyilvántartásba vett védett tárgyaknak az ország területéről történő kivitele esetében jár el. A Magyarország területéről származó vagy a magyar nemzeti történelem szempontjából jelentős, nyilvántartott védett emléktárgyra nézve a kiviteli engedély megadását indoklás nélkül meg lehet tagadni. Ilyen esetben az ingóságot valamely nemzeti vagy más közgyűjtemény javára meg lehet váltani. A nyilvántartott, de nem Magyarországon készült és nem nemzeti jelentőségű tárgyak esetében a kiviteli engedély megadását a Tanács a vételre való felajánlástól teheti függővé. Ila a tulajdonos, és a Tanács, illetve a kijelölt közgyűjtemény között nyolc napon belül megegyezés nem jön létre, úgy a kiviteli engedélyt meg kell adni, a kivitelre szánt ingóság értékének a Közgyűjtemények Országos Alapjának javára történő befizetés mellett. A kiviteli bizonylatot a fél kérésére és költségére a Tanács állítja ki, hogy azok az országból külön múzeumi engedély nélkül kivihetők. 97. Balassa M. Iván (Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre) Invitáló a Pulszky Társaság Kiállítási és Ismeretterjesztési Bizottságába A múzeumok, a muzeologia sem mfcntes korunk értékválságától, hosszú időn át - a költő szavait parafrálva: önként kéjjel, vagy csak parancsra - űzött tevékenységek léte vagy értelme kérdőjeleződött meg akár elvi, de nem ritkán anyagi okoktól. Különösen érvényes mindez a múzeumok olyan tevékenységére, mely közvetlen kapcsolatban van a közönséggel, azaz a kiállításokra, közművelődésre. Ezért fontos, hogy a Pulszky Társaságban és abban a bizottságban, mely a kiállítási és közművelődési tevékenységed foglalkozik, mindezekről véleményt cseréljünk, a vitatott kérdésekben állást foglaljunk. A bizottság koordinátorai alakuló összejövetelükön a következő témák megvitatását látták szükségesnek: 1. A kiállítási és közművelődési tevékenység helye a múzeumokban (itt rögtön egy terminológiai vitába is bonyolódtunk, hogy az ismeretterjesztés, a közművelődés kifejezést használjuk, vagy szélesebb értelemben közönségszolgálatróI - public relations - beszéljünk. De ezen túl is fontos és megvitatandó, hogy a kiállítási lehetőségek — anyagi okokból bekövetkező - beszűkülése milyen stratégiát követel meg, a kényszer hogyan váltható át erénnyé, jobb kiállításokká. Nem beszélve itt arról a szerteágazó kérdéskörről, hogy az elmúlt évek, évtizedek „extenzív” közművelődése hogyan változtatható át egy szűkebb körű, de hatékonyabb, „intenzív” tevékenységgé. Különösen fontos ez akkor, ha tudjuk, hogy nem egy kollegánk és múzeum ismét a „ló túlsó oldalára” igyekszik, és megkérdőjelezi a múzeumi közművelődés szükségességét (a fürdővízzel a gyermek kiöntésének klasszikus filozófiai példája). 2. A muzeológiai eredmények szakmai kontrolljának biztosítása (ez megint egy olyan kérdéskör, mely sok vitát válthat ki, azt tapasztaljuk ugyanis, hogy számszaki, mennyiségi és még ki tudja milyen 118
