Protestáns Tanügyi Szemle, 1944

1944 / 3. szám - Dr. Szabó Magda: A modern latin-oktatás problematikája

Dr. Szabó Magda: A modern latin-oktatás problematikája. 51 igazság mindig győz, mert nem évek, évszázadok teszik a nemzet életét, ki­nyitjuk neki az ég és a föld csodáit, megtanítjuk idegen nyelveken beszélni, hogy mindenütt testvérei és barátai legyenek, szellemtestvérei az idegen nyelvekben, feltárjuk a természet ezer titkát, hogy közelebb kerüljön Isten­hez, megmutatjuk neki a matézis kristályépítményét és a fizika csodáit, hogy szeresse ezt a csodálatos világot, melynek a Teremtő őt is részesévé tette, éneket adunk az ajkára, művészettörténeti élményeket a szeme elé, végül megtanítjuk a dolgok végső összefüggésére a filozófiában : miért ér hát táma­dás bennünket, ha a latinra akarjuk megtanítani? Szabatos volta, törvényszerűsége, hideg, fölényes nyelvtani váza rend­szerbe foglalja a gyermek szétágazó világát, megmutat neki egy végtelen kort, részesévé teszi a folytonos időnek : valaha elkezdődött egy folyamat s az tart évezredeken át; megmutatja, hogy ami igazi érték, az nem pusztul­hat el, akárhogy hullámzik is körötte a történelmi hullámverés. Megtanulja, hogy fölényes kultúránk alaprétegében nemcsak a bánatos volgai dal zeng, az Ob és Irtis nyirfaerdő zúgása, hanem a lehanyatlott antik nap is benne ragyog, a bágyadt görög mosolygás s a szikrázó római fölény. A gyermek megismeri a római jellemet, nagy férfiak és nagy asszonyok életét, akik inkább a gyötrelmes halált választották, hogy megmaradhassanak a becsület, a hazaszeretet útján ; meglátják egy ország útját is, mint válik egyszerű paraszt­népből világhódítóvá, s megtanulják a nagyszerű állam bukásából azt is, hogy egy ország ereje addig hatalmas, míg meg nem dől alapja, a tiszta erkölcs. Közben kapnak szépséget, kultúrát, kapnak példát az igazi művészetre, a nagy esztétikumra, s megtanulják, ha hamarább nem, a nyolcadik osztályban, Pliniusnál, hogy van valami, ami fontosabb a sziporkázó szellemességnél is, s ez az alkonyba hullt antik világnak utolsó nagy csodája : a testet öltött humanitás. A tanuló, aki a harmadik gimnáziumban először kerül szembe az idegen nyelvvel, rémülve és értetlenül nézi, azt hiszi, halottat lát. Aztán ráébred élő és ható voltára : két éven keresztül tiszta és logikus képzetek teremnek a gyermek lelkében, az ötödik osztályban pedig végérvényesen kinyílik az aranykapu : sorra jönnek a római szellemi nagyságok. Jön az auktorolvasás. A gyermek megtanulja Liviustól, milyennek kell lennie az áldozatos haza­szeretetnek, hogy amikor nemzeti küzdelem ég, akkor nincs szava és külön élete az egyénnek; megtanulja Ovidiustól, hogy Isten nem feledkezik meg irgalmával a benne bízókról, mert a jámbor élet mindig jutalmat nyer ; megtanulja bámulni a mesteri felépítésű latin nyelvet a színes irodalmi olvas­mányokból, s elmerül a latin líra nagy dalosaiban, jön Catullus, benne a klasz- szikus világ modern fájdalma, Tibullus mezőinek szénaillata, Propertius alexandrin világa — aztán a hatodik osztályban a szónoklat nagymestere : Cicero, s a vergiliusi félisten : Aeneas. Majd a hetedik osztály, Cicero feled­hetetlen intelmei, s az Aeneis iskolaalkotó epikai művészete, végül a nyolcadik osztályban a hanyatló római sas, az ezüstkori világ bukása Tacitusnál, mert alapjai, az erkölcsök pusztultával nem bírják fenntartani a világbirodalmat. És jön az ókori magánélet Mikes Kelemenje, Plinius, aztán a Múzsák fenséges Pindarosa, Flaccus, a halkszavú, szemérmes bölcseségű Múzsapap, aki az ifjú lelket, mely akkor csupa kérdés és megfejtetlen titok, megtanítja arra, hogyan érheti el az arany középutat, mert semmi sem olyan jó a világon, mint a lélek békéje. ^ Közben felépül a gyermek előtt egy halott világ : nem a látó szemek előtt, hanem a lélek félelmes dimenziójában. Színt és értelmet kapnak a római intézmények, a reális, s a gyermek lelke egész univerzummal lesz gazdagabb. Népünk és világunk az ország alapítása óta állandó latin hatást érez. Istvántól a renaissanceig, államnyelv, tudományos, diplomáciai és egyházi nyelv, a Középkor elképzelhetetlen a nagy közvetítő latinság nélkül. A renais- sanceban újra felépülő Rómát sok más fejedelem között Mátyás és udvara is az érdeklődés középpontjába állítja, a reformáció, héber, görög, latin for­rásokban kutatja az igaz hit eredetét, később nemzeti védekezésünk állandó paizsa lesz a latin. Latin nyelven írt legendáink, Ianus Pannonius latin versei.

Next

/
Thumbnails
Contents