Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 1. szám - Tóth István Lajos: Az ifjúság pályaválasztása és a tanárhiány
8 Tóth István Lajos: Az ifjúság pályaválasztása és a tanárhiány tói kezdve a tanüggyel foglalkozó társadalmi folyóiratokig, sőt a napi sajtó is gyakran nyúl ehhez, a nemzet szempontjából oly fontos problémához, sajnos, mindhiába. Közhellyé vált már az a megállapítás, hogy a tanárhiány oka mindenekelőtt a tanári fizetés és előmeneteli lehetőségek csekély és mostoha volta, tehát anyagi, fokozta még ezt a háborús esztendők miatt az életkörülmények megváltozása. Közrejátszottak még az iskolai oktatás egyre súlyosbodó körülményei, s végül a társadalmi vonatkozások is. A tanári fizetés csekély volta még a laikus előtt is világosan érthető, ha összehasonlítja a katonai és a bírói pályákon elérhető fizetésekkel és előmeneteli lehetőségekkel, de az összehasorlítás még szembetűnőbb a mi hátrányunkra a gazdasági, ipari vagy kereskedelmi, vagyis a szabad pályákkal még akkor is, ha a múltba tekintünk. Ki ne emlékeznék közülünk is az alig egy-két évtizeddel ezelőtti állapotokra, s a hivatásukért lelkesedő állásnélküli tanárok tömegének reménytelen életére, akik a nevelői állástól a statisztálásig mindent végigpróbáltak, míg végre többévi reménytelen várakozás után sok összeköttetéssel valamelyik iskolában óraadói állást kaphattak a sok pályázó közül? Ki ne emlékeznék még a helyettes, helyettes óraadó, ideiglenes helyettes, és ki tudja hányféle kezdőtanári rendfokozatra és címekre? Amikor ezeket a fokozatokat sok kezdő tanárnak végig kellett küzdenie és reménykednie minimális életlehetőségekkel, de annál több iskolai különmunkával megterhelve, míg végre hat, nyolc néha még több év után elérte a rendes tanári fokozatot, vagyis a létminimumot. A szülők közül, akiknek ma fiai pályát választanak, természetesen sokan emlékeznek még ezekre a szomorú időkre és tényekre, amelyek bizony egyáltalán nem tették ezt a pályát kívánatossá a múltban sem. Ma már egészen más a helyzet, ennek az ellenkezője, ma tanárt kapni szinte lehetetlen, ha akad is pályázó, bőségesen vannak föltételei, amelyeknek teljesítése után hajlandó csak elfoglalni az állást. Van olyan város és iskola is, amint az értesítőkben olvashatjuk, ahova egyik-másik pályázó cl sem fogadja a kinevezést. Láthatjuk tehát, hogy az anyagi körülmények mostoha volta, amelyek azóta részben orvoslást nyertek, miképpen befolyásolja az ifjúság pályaválasztását, már az indulásnál is a tanári pályát választók hátrányára, és ez a hátrány meg is marad, sőt még fokozódik egész életük folyamán pályájuk végéig. Az iskolai nevelésünk is sok új színt kapott nemcsak módszereiben, hanem anyagában is, ezek is befolyásolják már a gimnáziumban az ifjúság gondolkodását, és érdeklődését eddig ismeretlen és szokatlan irányba viszik. A cserkészet és leventeképzés még csak fokozzák a katonai pálya iránt amúgy is nagy kedvet és érdeklődést, a természettudományi s Aeró-körök munkája pedig a műszaki, mérnöki és repülői pályák iránti érdeklődést szinte észrevétlenül is az ifjúság leikébe oltja kitörülhetetlenül. Diákkaptár mozgalmunk pedig a gazdasági és kereskedelmi érzéket emeli és neveli az ifjúság leikébe. Hiába hivatkozunk itt az idealizmusra, ezeket a pályákat is nemzetépítő hivatásként fogják fel, amelyeken teljes mértékben, szívvel-lélekkel lehet szolgálni a nemzetet és építeni a szebb és jobb
