Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 3. szám - Dr. Rezessy Zoltán: Élethivatás – életsors
Dr. Rezessi/ Zoltán : Élethivatás — életsors. 59 A tárgyalásmenet egyes pontjai természetesen nem mindig jelentenek egy-egy tanítási órát. Nagyobb tájegységeknél (Dunántúl. Balkán) igen. Ezek tanítására rendes körülmények között fordíthatunk 6—8 órát. Ha ennyire szétdaraboljuk a táj tárgyalását, akkor bizony száraz, műhelymunkát igénylő, adattanító órák váltakozni fognak tudományoskodó és hangulatkeltő órákkal. Kisebb egységeknél azonban a tárgyalást kevesebb, esetleg egyetlen órára vonjuk össze. Minthogy globális szemlélet mellett eljárásunk folyton változik, s állandó begyakorlás is folyik, helytelen lenne, ha valaki a tanulók tudását s a tanítás értékét egyetlen órából kívánná megítélni. Az eredmény csak az egység összefoglalásakor bontakozha- tik ki. Az ismertetett tárgyalásmenet inkább az alsófokú analitikus tanításra vonatkozik. Nem térek ki most arra, hogy egyik-másik újszerűén ható pontot részletesen kifejtsem és indokoljam. Úgyszintén mellőzöm a felsőfokú tanítás kérdéseit is. Bizonyára nyílik erre módom más alkalommal. Debrecen. T)r. Csinády Gerö. Élethivatás — életsors. A közösségi életfolyás egészségének, kiegyensúlyozottságának tán legszembetűnőbb jellemvonása és ismertetőjele, hogy a hivatás és életsors összhangja megvalósul, illetőleg megvalósulhat egyedeinek életében ; a hivatás életsorssá válik. És ebben az isteni teremtő- és t ondviselőakarat egy társadalmilag rendkívül fontos megvalósulását kell felismernünk, amennyiben amint egyrészről a társadalmi egységek fokozatos fejlődésük folyamán egyre magasabbrendüen termelik ki magukból a legkülönbözőbb szellemi és testi munkaformákat, másrészről az isteni lélekalakítás az emberi hajlamokat ezeknek megfelelően ébreszti hivatássá és alkotja életsorssá. Azért jelentkezik csaknem minden szülőnek és nevelőnek szinte ösztönösen az a törekvése, hogy nevelőeljárása folytán a gyermek még irányítatlan viselkedéséből, jellemnyilvánulásaiból kiolvassa ezt az isteni indítást, azt az ifjúnál öntudatosítsa, s az így számára helyesnek felismert életúton elindítsa. Az emberiség igazi építőszellemei és nagyságai mind olyanok voltak, akik élethivatásukat életsorsukká építették ki, ha közben az egész világgal kellett is szembeszállni érte. De nem kevésbbé jelentős társadalmilag annak a számtalan építő hangyának a munkája sem, aki mint egy falu lelki vezére, egészségének őre, tanítója stb. élte ki valóban hivatását életsorsában. A hivatás és életsors összhangja isteni elhívás, megvalósulása azonban már emberi és korbeli körülményektől is függ. A közelmúlt és méginkább a jelen társadalmi képe ebből a szempontból jelentős eltolódásokat és zűrzavart mutat. Ifjúságunk s a nevelő szülőink
