Protestáns Tanügyi Szemle, 1944

1944 / 3. szám - Dr. Rezessy Zoltán: Élethivatás – életsors

60

Dr. Rczessy Zoltán: Élethivatás — életsors.

sorában mindegyre kevesebb, aki ezt a belülről önként megnyilatkozó isteni küldetést figyelné és izmosítaná. Pusztán az egy nemzt - dék élete alatt is annyira változó külső életkörülmények s azok prosperitásának szemlélése, latolgatása és az ehhez való alkalmazkodás az, ami a pályaválasztásnál döntően számításba kerül. így állottak és állanak elő a súlyos eltolódások mai magyar társadalmunk összetételében is. Pedig milyen eleven tanulságok szolgálhatnának okulásul.

A világháború utáni időszakban ily értelemben társadalmi eszménnyé a „nyugdíjas állás“ lett. Kiégett ifjúságunk leikéből az élet harci lendülete, a vállalkozókedv, a kitartó munka elszántsága, s már ifjan elöregedett lélekkel s elpuhult testtel akart az életben „elhelyezkedni“. (Érdekes az akkori újságjaink jerémiádjait erről ma olvasni, amikor meg kötéllel fogják már a hivatalnokembert.) S mi lett ennek az eredménye? Ma már, pár évtized múltán, ezt is világosan látjuk. Ez a nemzedékünk benső életlendületével együtt elvesztette az úgynevezett szabad pályákat s elszegényedett. A magyar föld művelésének, a magyar kereskedelemhek s általában gazdasági életnek régi nemes és becsületes szolgálatú őrhelyeit csak a legutóbbi években lehetett erőszakos eszközökkel visszahódítani annak a félresiklott ifjúságnak, amelyik mindenféle átképzőkkel kényszerült visszaficamodnia arra az életpályára, amelyre hivatása tán eredetileg szólítottá, de amelyik szó csak most elkésve juthatott meghallgatásra. Mert akkor ezek az életpályák nem voltak elég előkelőek, elég biztosak, s tán egészen alulról kezdeni, harcolni és kockáztatni is kellett volna, hogy benne a hivatáslendület élet- sorssá valósuljon. — És e nemzedéknek az a része, amelyik akkor „bejutott“ abba a sokaktól irigyelt „nyugdíjas állásba“, ma vájjon mit csinál? Bizony — ebben a viszonylatban — nem egyebet, mint — ha túlhajszolt szolgálata és súlyos családi gondjai engedik — vágyakozva néz arra az annakidején lenézett földtúró gazdaemberre, akinek mégis csak tele van a kamrája, arra a szabad iparosra, kereskedőre, vállalkozóra, aki fokozódó szorgalmával, ügyességével, munkájával nemcsak családja létfeltételét biztosíthatja, hanem gyarapodhat, telket, házat, földet vehet, míg ő bérlakását sem tudja jóformán kifestetni. És hogy a régi szépnek álmodott nyugdíj ma mit jelent a gyakorlatban, arról nyugdíjasaink regélhetnének, íme a nyugdíjas állás egykor és most!

Ma viszont hogy áll a helyzet? — Most a világnézeti pályák kerülnek válságba. Pap, tanár, tanító lassan már írmagnak sem marad. Ennek okát és súlyos következményeit nem mi és nem itt vagyunk hivatva fejtegetni, a lelkészi és tanítórend immár évtizedek során tartja szőnyegen ezt a ma egyik legnagyobb fontosságú társadalmi problémánkat. Itt csak arra akarunk rámutatni, hogy van ennek a kérdésnek egy oly jelentős jellegzetesen mai társadalmi háttere is, ami csak akkor lehet tudatos előttünk, ha azt figyeljük meg, hová tódul ma az ifjúság. Ma pedig' a korhelyzetnek és a kor-