Protestáns Tanügyi Szemle, 1944

1944 / 3. szám - Dr. Csinády Gerő: Adattanítástól a korszerű földrajztanításig

58

Dr. Csinády Gerd: Adattanítástól a korszerű földrajztanításig.

kiépített s tapasztalaton nyugvó változata lesz az igazán korszerű összhangzatos vagy egyeztető földrajz. Ez egyezik meg legjobban az érvényben lévő Utasítás szellemével is, különösen akkor, ha méltó helyet juttatunk benne néprajzi, tájrajzi és emberföldrajzi ismereteknek is.

A korszerű földrajztanítás módszertana állandóan érik. Ez természetes, hiszen az újabb gondolatoknak a tapasztalat szűrőjén kell lehiggadniuk. Nem célom most ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozni. De talán nem lesz felesleges legalább a körvonalakat érintenem néhány gondolat kapcsán, melyek a megszokott tárgyalási módtól itt-ott némi eltérést jelentenek.

Megelőzőleg azonban néhány alapelvet kell leszögeznem.

1. A leíró földrajz tanításában, úgy, mint más tárgyak tanításában is pszichológiai alapra kell helyezkednünk. Csakis így végez-, hetjük helyesen az anyagkiválasztás és feldolgozás munkáját. Első kérdés mindig az, hogy kinek tanítunk. Ehhez igazodik a mit és hogyan kérdése.

2. Éppen ezért élesen el kell különítenünk az alsó-és felsőfokútanítást. Alsó fokon elsősorban analízist végzünk, felső fokon szintézist.

3. Nem annyira politikai egységeket, mint tájegységeket kell tanítanunk. Ez inkább megfelel tudományunk szellemének és időállóbb, mint az embercsinálta keretekhez való ragaszkodás. Ezért mindig ki kell emelnünk a táj jellegét és hatását az emberi lélekre. A politikai földrajzot ebbe a keretbe kell beállítanunk. Tájrajznak és néprajznak egyensúlyba kell jutnia tanításunkban.

4. A tájegységeket globálisan kell szemlélnünk és tanítanunk- Ennek megfelelően a begyakorlásra váró részeket (névanyag, adatok stb.) előre kell vennünk, óránként ismételnünk, mert csak így remélhetünk — és nem máról holnapra — az egység befejezése után megfelelő tudást, s végezhetünk eredményes összefoglalást.

Ezen elvek tekintetbevételével valamely tájegység (pl. Erdély, Balkán, Pireneusi-félsziget stb.) feldolgozása a következő menetben történhetnék :

1. Hangulatkeltés. A táj áttekintése jellemző képekben, esetleg légi felvételekben.

2. A táj keletkezése és felépítése. Tudományos megalapozás, általános földrajzi és geológiai alapvetés.

3. Természetes táj. Hegy-vízrajz munkáltató módon, atlaszról, térkép- vázlat közös készítésével, az adattanító földrajz eljárása szerinti begyakorlás, az idegen nevek kórusban való olvastatásával.

4. A természetes táj színezése. A hangulatföldrajz eszközeivel. Szemelvények, útirajzok, élmények, film, vetítés.

5. Kultúrtáj. Ezzel kapcsolatban tárgyalandó az éghajlat, szükség szerint a politikai határok, közlekedés, kereskedelem, valamint a politikai határokon belül a tájegység részekre bontása után a gazdasági élet, tájanként! megvilágításban, a szokásos felsorolás, illetve szintetikus tárgyalásmód helyett.

6. Lakosság. Emberföldrajzi és néprajzi vonások, megfelelő szemléltetéssel.

7. Települések. Részben oknyomozó, részben leíró módon, szemléltetéssel.

8. A tájegység összefoglalása.