Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 2. szám - Hazai irodalom
42 Hazai irodalom. képviseli, amely Kanthoz csatlakozva Bőhm Károly bölcseletének alapján áll. S valóban : Kant ma sincs túlhaladva, ma is tekinthet jük tanítómesterünknek, aki a lét és az élet problémáiban a legbiztosabban igazít el bennünket. Sokan ezt tagadják ma, különösen katolikus irányban orientálódott bölcsészeink, így legújabban Schütz Antal, de Pauler Ákos is, aki nem kan- •tiánus, mert szerinte nemcsak a szintetikus ítéletek, de a tapasztalattól .független, a redukció útján nyert, ú. n. autothetikus ítéletek is ismeretgyarapítók, aminők a metafizikában fordulnak elő. Ámde szerintünk ez tévedés. Mert minő metafizikai ítéleteket nyerhetünk biztos ítéleteket —- redukció útján? Azt, hogy valami van, hogy több dolog van. Mihelyt arra a következtetésre jutunk : a szubsztancia pszichomorf lény, ez már nem biztos alapon álló tanítás, mert más is állítható. Nem mondható az sem hogy az indukció nyugszik a metafizikán, mert az, hogy van egy egész avagy több dolog, még nem metafizika. Metafizikai alap csak akkor volna, ha ezt tartalommal is tudnók felruházni — mi valójában a szubsztancia, ezt azonban — ismételjük — nem tudjuk. Tankó — aki Halasy-Nagv József szavaival — Kant leghűbb tanítványa —• e kis füzete nemcsak Kant bölcseletének kitűnő interpretálása, de bevezet a filozófia lényegébe is, s mindezt szép és világos nyelven teszi. A filozófia feladata — mondja —- végső válaszokat keresni végső kérdésekre. Egyszer ráeszmélünk arra a meglepetésszerűen felvillanó kérdésre : mi van úl azon, amit látok, érzékelek, mi hordozza e tarka világot, mi a sorsom tbenne? Nemcsak kiváltságos elmék előjoga ez. mert az igazi egyetemes emberi érdek csiráztatja gyökerét. Ebben a felrázó gyötrődésben egy hirtelen megbizonyosodással belehorgonyozza egész létünket egy mindennél hatalmasabb erő gondviselő jókedvébe az a lelki tevékenység, amely e célra rendeltetett: a hit. A hit azonban nem érdeklődik a hogyan kérdése iránt. Ezt a munkát csak az értelem végezheti. Ez a filozófia születési perce, mikor az értelem a valóságot csakugyan próbálja megérteni. Az igazi valóságot nem találhatja az érzéki jelenségekben, a világmagyarázat végső elvét, archéját. A nagy különbség Kant tana s az addigi metafizika közt az a Kant által felvetett kérdés : Hogyan lehetséges a metafizika, mint tudomány? Ez a kérdés jelzi a korszaknyitó fordulatot. Kant előtt soha senki fel nem tette a kérdést : Hogyan készül a tapasztalat? S ennek értelmezésében van szerepe a metafizikának is. Már Herakleitos és Parmenides exponálták azt a gondolattól, hogy az ismerő alany, az értelem, a magáéból tesz valamit az ismeretbe, mikor a dolgokat megérti. S miután az értelem szellemi valami, az utolsó kérdés : hogy van hát a szellem? Sokrates adta az első választ : a szellem igazában egyetlenegy módon van : mikor az értelem a fogalomba tömöríti a dolgok jelentését. Nem csoda, hogy csaknem visszahökkent e felfedezéstől, és már Platót megelőzve transcendálta az ideát, amivel rá is tette a metafizikára a crux metaphysicumot. A szellemi valóság, amely úgy van, mint a dolgok, valami realitás, habár az ég fölötti helyen is. E megindító erőlködéseket Kant azzal a felismeréssel vette le a metafizika válláról, hogy a tapasztalat anyagának legfontosabb része az, amit a tapasztaló alany a magáéból ad belé : a szellemi tényezők, mert ezek teszik tárggyá azt a sok ingert, ami a dologról érheti az alanyt. Hogy van hát a szellem? Ügy, hogy a maga ideális valóságával mást tesz lehetségessé, Bőhm Károly szavaival : saját létében másnak létét fejezi ki. Ezek az ideális tényezők ott vannak minden tapasztalatban, létezési módjuk, hogy érvényesülnek. A metafizika tehát éppen azzal lép túl a fizikai valóságon, hogy minden tudás és ismerés biztositó előfeltételét kutatja. Ezeknek az apriori tényezőknek, a tapasztalatot és megismerését és megértését lehetségessé tevő alanyi tényezőknek, e logikai tényezőknek a kinyomozását tűzi ki Kant a metafizika feladatául. E réteg sokkal többrétű, mint Kant hitte, kimeríthetetlen gazdagságát új felfedezések bizonyítják, gondoljunk csak Fichte, Hegel, Husserl vagy Bőhm Károly eredményeire. A továbbiakban szerző Kant etikájának és esztétikájának s vallás- filozófiájának alapgondolatait tárgyalja, végre e gondolatot : Micsoda az ember?, tehát a filozófiai antropológia főgondolatát, mindenben kimutatva, miben járult Kant hozzá az etika, esztétika s a teológia tudománnyá való
