Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 2. szám - Hazai irodalom
43 Hazai irodalom. nemesedésének. Tankó e mély tanulmányát melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe. z Sopron. Tállyai István. llr. Péter Zoltán: A lélektani kutatás atapiráuyai és a nevelés. Debrecen, 1943. 38 lap. Ára tanárok számára 2 P, bolti ára 2 80 P. Megrendelhető a Debreceni Református Tanárképzőintézet igazgatóságánál. A szerző a debreceni református középiskolák tanárainak 1943 őszén rendezett tanfolyamán tartott ezen a elmen egy előadást, és ennek a kibővített szövegét adta közre a Debreceni Református Kollégium Tanárképzőintézetének Dolgozatai c. sorozatban. Az értékes tanulmány igen alapos áttekintést nyújt a pszichológia alapirányainak fejlődéséről és a modern lélektan mai állásáról. A három pszichológiai iránynak, a spekulatív, a természettudományi és a szellemtudományi lélektannak rendkívül széleskörű, genetikus és mindenütt polemizáló ismertetése közben megállapítja a szerző, hogy a spekulatív lélektan a lélek közvetlen megragadására tör, a természettudományi irány a tárgyi, érzéki világjfelől. a szellemtudományi ág pedig a szellemi élet oldaláról közeledik a lélek felé. Részletesen kifejti mindhárom iránynak kutatási módszerét és a lélektani vizsgálódás terén elért eredményéit. Rámutat arra, hogy a teljességre törekvő lélektannak ezt a három nézőpontot egyesítenie kell. Nem vonatkozhatunk el az érzékeinkkel felfogható tárgyi világtól, hiszen a szellemi élet megnyilvánulásaihoz is érzéki közegek segítségével jutunk. De hiányos lenne a lélekről való ismeretünk akkor is, ha viszont a szellemi élet oldalát hanyagolnék el. Ez a lélek igazi világa, itt van otthon, a jelentések és értékek országában. Az öntudat vizsgálata az intuíció és az. önmegfigyelés eszközével a lélektan harmadik főirányának, a spekulatív lélektannak sajátos munkatere. Ez az. irány a lélek önmagában vaió mivoltát állítja a kutatás középpontjába. Ez tetőzi be a másik két irány vizsgálódását. A léiek természete, mivolta és lényege csak a három ág értékes összeegyeztetésével, egy irányok felett álló teljes lélektannal deríthető fel. Tanulmánya végén a szerző tömör, de világos fogalmazással nevelési szempontból tekinti át a különféle lélektani irányokat. A nevelési szempontok taglalása közben kiemeli, hogy a nevelő fejlődésben lévő lelki alkatot lát maga előtt. Ezért természetes, hogy látása a funkcionális felfogáshoz áll közel. Itt az egyes lelki funkciók vizsgálatával a természettudományi lélektan segíti a nevelőt. De a nevelői lélekismerés nem nélkülözheti az értékelő szempontot sem. Nem elég megismerni a növendéket úgy, ahogy van, hanem tudni kell megítélni, hogy mi van jól nála, és miben szenved fogyatkozást. A lelki funkciók és képességek konstatálasához társul a nevelőnél azok megítélése, megmérése. A nevelői lélekismerés az egyénre irányul, és célja a gyermeki lélek megértése. Ezen a téren a szellemtudományi lélektan módszereire támaszkodhatik sikerrel a nevelő. Ezen a látásmódon felül van a lélek önmagában való tekintése. Annak felismerésén, hitén és meggyőződésén alapszik ez a látásmód, hogy a lélek önmagában való érték, nem idegen hatásoktól nyeri értékességét. Ennek a legmagasabb látásmódnak a spekulatív lélektan felel meg, amely mai alak jában sem adja fel a lélek önértékííségónek gondolatát. ,,A nevelés munkája akkor ér véget, amikor a növendék ráébredt a nagy bizonyosságra, hogy a szellemi élet legtisztább, örök értékeinek vele szemben táplált igényei: a jóság, igazság, hit, szépség törvényei nem külső hatalmasságok igaztalan követelődzése, hanem saját legbelső lényének, szellemi mivoltának autonóm törvényszerűségei. Ehhez a végső nevelési célhoz bennünket a növendék lelkének önmagában való feltétlen megbecsülése juttat, amit a spekulatív lélektan tanulságai erősíthetnek minden nevelőben.1« I gén hálásak lehetünk a szerző iránt, hogy a hatalmas pszichológiai irodalomról ilyen rövidre fogott világos tájékoztatást adott. Tanulmányának értékét inég inkább növeli a jegyzetekben közölt gazdag bibliográfia, mely
