Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 2. szám - Csanády Sándor: Küzdelem az érdemi osztályzásért
38 Csanádi/ Sándor : Küzdelem az érdemi osztályzásért. bonyolódtak*. Túlságosan sokat emlegetjük a nevelést részben vádként a múlttal szemben, részben pedig az új idők iskolájának nagy programmjaként, s ugyanakkor a jelen kor tanulói semmivel sem derekabbak, mint voltak a múlt idők diákjai. Mindezek súlyos és zavaró körülmények az érdemi alapon nyugvó osztályzás megvalósításában. A lelkiismeretes tanár a múltban is sok belső vívódás után osztályozta meg a tanulókat, ma azonban sokszor személyes harcok kísérik jegyadásait, mert a szülői társadalom a fentemlített körűiméinek és előzmények folytán nagy gyakorlatot szerzett abban, hogy kívánságait teljesedésbe vigye. Ha több-kevesebb joggal mondhatjuk is, hogy a múltban kevés volt a kapcsolat az iskola és szülői otthon között, ma viszont olyan erős a szülői ház és társadalom hatása az iskolára, hogy addig nem lehet kizárólagosan érdemi alapon nyugvó osztályzásról beszélni, míg az iskola vissza nem nyeri eszményi függetlenségét. Akár a magaviseleti jegyeket, akár az érettségi vizsgálatok eredményeit nézzük, azt látjuk, hogy nagy a bizonytalanság a tanári testületek állásfoglalásában és osztályzásában. Mint ahogyan az új didaktikának sok tekintetben még ki nem próbált imperativ rendelkezései a tanító tanár biztonságérzetét ingatták meg, s a katedrán nem mindig találja meg a magabiztos hangját, éppen úgy a sok külső hatás alatt, mely a legkülönbözőbb formában érvényesül az osztályzó tanárral szemben, az eredményt mérlegelő, tehát osztályzó tanár is sokszor tétova lesz, pedig megvan a legfőbb bírája, akire hallgatnia legtanácsosabb : a lelkiismerete. Ki fog majd tisztulni az új didaktika sok vitás kérdése is, s akkor a régi meg az új rendszer között középen lesz a helyes út, így történik a nevelés sok új kérdésével is. Közvetlenebb lesz a viszony az iskola és szülői ház között, de a szülői társadalomnak nem kívánatos és káros befolyása az osztályzó tanárra elmarad, s akkor a tanárnak gátlások nélkül való ítéletekre nyílik alkalma, ami egyúttal lehetővé teszi azt is, hogy az egyes tanárok osztályzó színvonalú az iskolának egy kiegyensúlyozott, az iskola körülményeihez szabott, de mégis kellő magasra szabott mértékvonalába fusson össze. Ezt a kiegyensúlyozott mértékvonalat minden iskolának meg kell teremtenie, visszautasítva a nagyközönség és szülői társadalom erőfeszítéseit és befolyását. Nemcsak a lehanyatlott tanári tekintély visszaállításának egyik feltétele ez, nemcsak a lesüllyedt színvonal felemelése követeli ezt, de a nevelés nagy érdeke is. Adott esetekben -a körülmények mérlegelésével és az élet nagy szükségeiben a humanitás nagy erényét is gyakorolhatja a tanár, vagy a testület, de ez történjék az ítélő bírák lelkének belső indításából — mert ekkor szép és lélekemelő cselekedet , de semmi szín alatt sem lehet ürügy a vétkek és hitványságok takarására, kimentésére a humanitás,
