Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 2. szám - Megjegyzések
Meg jég gzése k. 30 Ma a humanitás általános takarója lesz lassan minden dolog- kerülésnek. Ha az iskola nem tudta növendékeit arra megnevelni, hogy mellékutak nélkül törekedjenek eredményre, akkor nem végzett jó munkát, akár régi, akár új rendszereket és eszközöket használt is. Sopron. Csanádi) Sándor. Néhány me{pdIn|Mtós a mnjpinvizsfpikröl. A középiskolákban manapság egyre szaporodik a magánvizsgázók száma. Ez a jelenség, ha lisztén eszményi szempontból vizsgáljuk, örvendetesnek és reményi keltőnek látszik. A művelődés utáni vágy az emberi magasabb- rendűség egyik legbiztosabb jele, s különösen a mai korban, amelyet legtalálóbban ä neobarbarizmus korának nevezhet majd a későbbi századok történetírója, ez a vágy és törekvés jóformán az egyetlen igazi humánum. Ennek a magasabb rend őségnek egyik jele lenne az is, hogy a legváltozatosabb néprétegekből egyre többen fordulnak a tudomány felé, tanfolyamokra járnak, könyvekbe mélyednek, tudásukról számot adnak és bizonyítványt kérnek az iskolákban. Sajnos, van a kérdésnek fonákja is. Ha ezt az oldalt vizsgáljuk, akkor a biztató és reménytkeltő kép sötétebbé és kiábrándítóbbá válik. Azt hirdetjük, hogy a tudás nemesít : a műveltség soha el nem múló, önmagában is értékes kincseket jelent; a bölcs önmagában hordja vagyonát: az emberi élet legmagasabbrendű gyönyörűségei a szellemi örömök és így tovább. Ha azonban minden ködösítő törekvésen keresztül felderítjük a tiszta valóságot : ki, miért indul a tudományok, illetve az iskola felé, időt. fáradságot és költséget nem kímélve, akkor rájövünk, hogy igen-igen kevés azoknak a száma, akik a tudást öncélúnak tekintik, akik szélesebb látókörrel, csiszoltabb ésszel, nemesebb lélekkel, mélyebb műveltséggel, de a maguk eddigi munkakörén belül akarnak a maguk és a köz javára dolgozni. Állapítsuk meg a könyörtelen igazságot : a vizsgázóknak csaknem százszázaléka egyedül a bizonyítvány megszerzésében látja a célt, a bizonyítvány az egyetlen fűtőanyag, amely ambícióját táplálja, ez az a csodaszarvas, amit tüzön-vizen át el kell érnie, még költségei sem kímélne (de azért, ha lehet, minél kevesebbet). S ez igen fontos megállapítási Mert ma igen sokan állnak meg a vizsgálóbizottságok előtt olyanok, a magam és mások igen megbízható tapasztalatából beszélek —, akik ennek a vágyva-vágyott bizonyítványnak megszerzéséhez jóformán egyetlen jogcímet, tudnak felmutatni, azt, hogy a vizsgadijat bejizeltékl Hiszen nemhogy megbocsátható, de elfogadható, sőt olykor dicsérhető felfogás lenne az is, ha a vizsgázók csupán a jobb érvényesülés, a pályájukon való gyorsabb, vagy magasabb emelkedés kedvéért törekednének a bizonyítványhoz jutni, ha ezt. becsületes munkával és kielégítő tudással szereznék meg. Nem a tudás és a műveltség megszerzésének az oka, vagy ideje, hanem maga az eredmény : a tudás és a műveltség a fontos. Sokan mostoha körülményeik miatt, családi, anyagi vagy egészségi okokból nem tudtak annak idején magasabb iskolai végzettséghez jutni, s ezek igen helyesen teszik, ha életkörülményeik kedvezőre válásakor hozzálátnak a hiányok pótlásához. Minden dicséret megilletheti őket. De mit szóljunk azokhoz a hanyag vagy léha, iskolából eltanácsolt, vagy annak idején taníthatatlannak bizonyult egyénekhez, akik idősebb korukban rájötMEGJEGYZÉSEK-
