Protestáns Tanügyi Szemle, 1944

1944 / 9. szám - Fejes Sándor: Gondolatok a református iskola nemzeti és szociális neveléséről

186 Fejes Sándor: Gondolatok a re/, iskola nemzeti és szociális neveléséről

Ez keresztyénségüiik minden jöhető szörnyű nehézségek közt is megmaradó nagy erőforrása : az élő Krisztusba vetett hit egyént és közösséget megújító hatalma. Ebbe a minden emberin túlfekvő, örök erőforrásba nem tudott belekapcsolódni a csodát és minden irracionálist szégyenlő tegnapi keresztyénségünk, amely kultúr- protestantizmusában az üdvösség evangéliumát, Isten eszkatológikus országát, ebből a világból való humanitással és emberboldogító kulturális alkotásokkal próbálta helyettesíteni.

Tegnapi egyházunk és református vallásosságunk lelki kiszikka- dásának itt a magyarázata, de ennek a zűrzavarnak és csődnek is, amely mint valami Bábel-torony építésre, a protestantizmus el- humanizálódására is be kellett hogy következzék.

Protestantizmusunk ugyanis a felvilágosodás kora óta mindinkább fokozódó mértékben az Isten-elvű keresztyéaséggel ellenkező ember-elvű világnézetek hatása alá került. Pietisztikus irányok, belmissziós kezdeményezések mindenütt enyhítették ugyan a racionalizmus, liberalizmus kártevéseit, de a tradicionális egyháziasság keretében nagyon megsatnyult az ősi hitvallások lelke. A teológia vallásfilozófiává és vallástörténetté, az igehirdetés moralizáló bölcselkedéssé vált. Isten Fiának a transzcendens világ üzenetét hozó evangéliuma alig-alig mert az egyházi élet és vallásos nevelés területén szóhoz jutni.

Ma azonban egyházi életünk és iskolai vallásos nevelésünk nagy átalakuláson megy keresztül. Ezt nekünk, a református iskola református tanárainak, akik a magyar református egyházi jog szerint nem csupán egyházi alkalmazottak, hanem egyenesen egyházi tisztséget viselő vezetőemberei vagyunk anyaszentegyházunknak, tudomásul kell vennünk! Sőt, ha nem akarunk egy letűnt korszak ittmaradt múmiái, vagy éppen romlást lehelő temetetlen hullái lenni,’ a ma követelményeinek és a holnap reménységeinek munkásaivá kell lennünk.

A mai örvendetes átalakulás a múlt évszázad végén hazánkba is eljutott belmissziói világmozgalmak útegyengetése után a világháború után országszerte megindult hitvallásos egyházi ébredés jegyében áll. Boldogan kell emlegetnünk, hogy ősi hitvallásaink újra megszólaltak, egy egészséges, ősi református kegyességünkben gyökerező evangéliumi újulás hulláma ébreszti mindenfelé a lelkeket. Az országban már alig van hely, ahova a komoly egyházi ébredésnek legalább a szele el ne jutott volna. De olyan helyek is vannak (elsősorban városi gyülekezetekben), ahol meglepően szép eredmények mutatják, hogy odaadó szolgálatú egyházi munkások fáradozását áldás kíséri. (Ákarattyai közösség, Népfőiskolák. Gyülekezeti evangélizáció. Egyházi sajtó sfb.)

A pedagógusok közit különösen sok a keresztyén mozgalmi ember, akik mn már nem egyházi gyanútól kísérve, hanem a hivatalos egyház támogatásával, egyházi munkásokként dolgoznak lelki