Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 1. szám - Tóth István Lajos: Az ifjúság pályaválasztása és a tanárhiány
12 Tóth István Lajos: Az ifjúság pályaválasztása és a tanárhiány azok az intézkedések, amelyeknek megtétele és meggondolása szükséges a jövő érdekében? Ma még a felekezeti, illetve a protestáns iskolák, különösen az ősi, nagy múlttal rendelkező kollégiumok helyzete kielégítő, a tanárhiányon még segítenek a nyugdíjasok visszatartásával és igénybevételével, testvérintézetek egymás kölcsönös- kisegítésével. Sok szülő még erkölcsi kötelességének tartja, hogy gyermekét abba az iskolába adja, ahol ő is tanult, ahol még ilyen patriárkális szokások élnek, ott az ifjú, ha tanári pályát választ, szívesen megy vissza abba az intézetbe tanárnak, ahol apja, vagy ő maga is tanult. Elősegíti ezt a folyamatot a fokozott valláserkölcsi nevelés is, ezt mutatják azok az adatok, amelyek szerint a tanári pályát választók relatív többsége a vidéki felekezeti, illetve a protestáns iskolákból kerül ki. Anyagilag is aránylag még többet nyújtanak ma a felekezeti iskolák. Utalok itt csak az osztályfőnöki, óratöbbleti s köri díjakra, a tandíjkezelés megosztására, arcképes igazolványok díjának megtérítésére, nagynéha előforduló karácsonyi segélyekre s egyéb kecl- vezményekre, vagy a mai viszonyok között oly létfontosságú közös, testületi beszerzésekre, aminek fontosságát és kiépítését Reményi- Schneller Lajos pénzügyminiszterünk is kilátásba helyezte, hogy ezáltal is könnyítsen a köztisztviselők súlyos helyzetén. Mivel azonban a fent említett kedvezmények és könnyítések nem állandóak és nem rendszeresek, az idők rosszabbodásával elelmaradhatnak, tekintve, hogy a legtöbb felekezeti iskola alaptőkéjére és tandíjjövedelmére van leginkább reáutalva. Ugyanakkor maga az állam is lassanként megadja ezeket a kedvezményeket, amire van is már példa, sőt módjában lesz fokozni ezeknek a nagyságát, hogy ezáltal is biztosítsa iskoláinak a megfelelő létszámú tanerőt. Elérkezhetnek azok az idők, amikor szívesebben választják a kezdő tanárok az állami szolgálatot és iskolákat, mert ott ilyenformán nagyobb díjazásban részesülnek, s nem áll fenn számukra a fokozott vallási és társadalmi munkában való részvételi kötelezettség az iskolai munkán felül. Nagyobb kilátás nyílik még a fiatalabb korosztály számára is megfelelő szolgálati idő letelte után az áthelyezésre, s ezáltal gyorsabb előmenetelre. Mindezek a problémák ma is időszerűek, s hiba volna részünkről tudomásul nem venni őket, a segítés és megelőzés módjait ma meg kell találnunk egyöntetű tervszerűséggel s megoldási lehetőségek keresésével. A másik még fontosabb kérdés pedig az, hogy mi lesz a következménye az egyre fokozódó tanárhiánynak az iskolai nevelés, nemzetnevelés és a nemzeti kultúra életében? Ma is beszélhetünk nemcsak az ifjúság, hanem a tanárság túlterheléséről is, ami még fokozódni fog, ha a hiányzók helyét nem tudjuk betölteni, s munkájukat a többieknek kell elvégezni ok. így bekövetkezhetik a minőség romlása, a nevelés és tanítás színvonalának csökkenése a tanárhiány és a túlterhelés miatt. Ezt még fokoz
