Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 5. szám - Rágyánszki Pál: Egy újabb és magyar irodalom tanítása
Rágyánszki Pál: Egy újabb év magyar irodalom tanítása. 103 ményeket, a lélektani adottságokat s az ezek nyomán fellépő didaktikai eljárásokat, valamint a gondolkodás törvényszerűségeit s ezeknek az oktatás menetére kiható irányítását. A) Az utóbbi év oktatási módszerét az Utasítások kívánalmainak megfelelően építettem ki. Ez a módszer külső formájában az egész osztály együttes munkáját célozta, azaz osztályfoglalkoztató alapon kérdve-kifejtéssel végeztem a tanítást. Természetesen nem kizárólagosan. Csupán egy újabb megfigyelésről számolok be : azt tapasztaltam, hogy a munkaelv alapja az irodalomtanításban az, ha növendékeink megnyilatkozását készséges f'gyekmmel kísérjük. Mintegy az éppen megnyilatkozó növendékkel jutunk el beszélgetés utján új ismerethez. Ettől ugyan óv az Utasítás, mondván, dialógussá ne váljék a beszélgetés, mert tétlenségre és figyelmetlenségre kárhoztatja az osztály többi tanulóját. Ez tény, de csak akkor, ha a dialo- gizálást helytelenül alkalmazzuk. Először is számolnunk kell az általános figyelemmel. Ezt az egész osztály számára feltett kérdéssel, a dialógus befejezése után az osztály végső szavának kihívásával állandóan ébren tudom tartani. Másodszor pedig be kell látnunk azt, hogy az óra összetett egészének egyes részismereteit el kell osztanunk a tanulók között, hogy azok a mi irányító segítségünkkel megismerjék. Mert a kérdve-kifejtés nem az, hogy az osztálynak feltett kérdésre mindig attól kapjuk meg a feleletet, aki éppen válaszolni tud. Igaz ugyan, hogy így jutunk általános osztályfoglalkoztatáshoz, de ezzel nem vált bizonyossá, hogy az osztály egyesei eljutottak-e az ismerethez, még kevésbbé bizonyos, hogy helyesen látták-e a gondolkodás menetét, avagy egyáltalán tudomást szereztek-e róla. A magam részéről csak egyik részben vagyok kíváncsi arra, hogy mit tud az osztály, mert nem az osztályt, hanem a növendéket kell érdemjegygyei jutalmaznom, megismert képességei arányában. A fáradozás nagyobb része tehát az egyes megismerésére esik. Kétségtelen ennélfogva, hogy akár monologikusan, akár dialogikusan, de meg kell nyilatkoznia az egyesnek. S ha már így áll a dolog, akkor az egyestől kaphatok valódi kérdve-kifejtéssel olyan ismeretet, amelyhez -a növendék saját munkáján keresztül jutott, s amely számára új ismeretet jelent. Az egész osztály munkája u. i. a legtöbbször nem megy túl a reprodukción, mert az ismerethez vezető könnyebb, általánosabban ismert kérdések megoldását a gyengébb tanulók is elvégzik, a nehezebbeket a jobbak tudástárháza segít megoldani. így végeredményben a két tábor nem tud irányítottan egymás felé közeledni, mert az egyes javarészben nem jut el az ismerethez, hanem kapja azt. Végelem>esnen. tehát a módszer külső formai követelményeként erős lelki és szellemi kapcsolat kiépítését céloztam, hol az egyes, a növendék, hol a közösség, az osztály munkájának igénybevételével, az általános érdeklődés és figyelem állandó ébrentartásával, nem szólva e helyen a közlésről. B) A módszer külső formai sajátságai a belső formai lélektanilag és gondolkodástanilag meghatározott adottságai alapján állanak. A formális nevelés fejtegetései idején láttuk a megismerés lélektanát és logikáját, most ennek megfelelően kell szólnunk a módszerről. Áz első kérdés : melyik az a módszer, amellyel az irodalmi ismereteket oktatnom kell? Az irodalomtanítás betetőző műveletéről lévén szó, önként adódik az ismeretanyagnak szorosabb értelemben vett irodalmi és irodalomtörténeti részre való felosztása. Ez azonban nem jelent két különálló feladatot, mert az irodalmi ismeret-
