Protestáns Tanügyi Szemle, 1944

1944 / 5. szám - Rágyánszki Pál: Egy újabb és magyar irodalom tanítása

lOh

Rágyánszki Pál: Egy újabb év magyar irodalom tanítása.

Végelemzésben tehát a formális nevelés fiziológiai-filozófiai szemlélet megalakítására, ennek bevésésére, megtartására és felidézésére, azaz képzetfogalomra, valamint a gondolkodás által létrejövő fogalom alakítására terjed ki, annak felismerésében, hogy „mi a világot érzékiségünk és gondolkozásunk segítségével, érzékiségünkön és gondolkozásunkon keresztül ismerjük meg“. (Bartók György :

i. m. 98. o.)

Vájjon miképpen érem el a nevelés és oktatás útján e formai célt? — Az eddigi meggondolások alapján nem olyan nehéz a kérdés megoldása. Olyan megismerési formából keil kiindulnunk, amely nem tételez fel apriori ítéletet. Ez a pszihológiai megismerés : a képzetalakítás, melynek alapja a szemlélet. Ebben az esetben meggondolásra késztet bennünket a látás, a mozgás, a hallás, valamint a többi érzékszerv s a belőlük származó szemlélet. Nevelésünkben és oktatásunkban tehát úgy kell eljárnunk, hogy a szemlélés vagy cselekvés tevékenységének tudatosításán keresztül jussunk el a szemlélethez. Ennek bevésésén, megőrzésén és felidézésén keresztül a megismerés e formáját tudatossá tegyük.

Ezt a megismerési formát azonban csak addig használhatjuk, amíg extravertális lelkülettel találkozunk a fejlődő növendékben. Amikor azonban a lélek intravetrális lesz, gondolkodóvá válik, szükségünk van a megismerés magasabb formájára : a gondolkodva megismerésre. Amikor a szemléletből alakult képzet már adva van, akkor a tét és idő apriori logikai formák, valamint a minőségi, mennyiségi stb. kategóriák segítségével ítéletet gyakorolunk fölötte, s fogalommá alakítjuk. Azaz megnézzük, hogy térben vagy időben érvényesült-e, milyen milyenségi és mennyiségi adottságában, miként érvényesült, miért olyan, amilyen, és mi érvényesülésének célja. Ezekben a műveletekben jut szerephez a következtetés, a gondolkodás egyik alapvető tényezője. Nevelésünknek tehát ezek ismeretében kell kiépítenie a maga tanítási módszerét.

II. A formális nevelés irodalomtanítása eszmei értékei : az Isten, a természet, az ember, a család, a nemzet és a haza, emberi, vallásos, nemzeti és politikai, valamint a tudományos nevelés erkölcsi vonala, a szellemképzés vázolt meggondolásai azon az adott körülményen végezhetők el, amelyet az ismeretanyagi cél vizsgálatánál kívánok körvonalozni.

Az ismeretanyagi cél tárgyi vonatkozásban ugyanazokat az értékjelzőket vonja magához, amelyeket a formális nevelés értékjelzőiként emlegettem. Ennek természetes következménye az, hogy a nevelési eszmény megvalósítására olyan anyagot választok, amelyik magában hordja azokat a lehetőségeket, amelyek célom felismerésére és elérésére feltétlenül szükségesek. A megformált tartalomnak minden külső behatásától mentes irodalmi vizsgálata annyi módját és lehetőségét nyújtja a magasabbrendű nevelési cél megvalósításának, hogy szinte sajnálatraméító minden másirányú, az alkotástól sokszor merőben független vizsgálat. Különösképpen ki kell ezt emelnem, mert az irodalom tanítása hangsúlyozottan a nevelési szempont figyelembevételével kell hogy folyjék. Az az ellenérv, hogy a magyar irodalom szoros összefüggésben van a magyar történelemmel, így ebből kiindulólag kell vizsgálódnunk, elesik akkor, amikor a magyar lélek történeti kialakulását, a magyar alkotó szellem történeti megnyilvánulását szemléljük az egyéniség, a kórízlés és a tárgy részjegyeiben. E három tényező határozza meg a lélek művészi megnyilatkozását, melynek értékelését egyéniségünk és korízlésünk, valamint tárgyszeretetünk vagy ellenzésünk, az éppen vizsgált történelmi tényezőkkel való egybevetés adja. Az ellenvélemény megelőzésére már most utalnom kell arra, hogy ez az értékelési mód nem válik egyoldalúvá, mert a megismerés a történeti korba való beleéléssel történt annak értékelése figyelembevételével.