Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 5. szám - Rágyánszki Pál: Egy újabb és magyar irodalom tanítása
Rágyánszki Pál: Egy újabb év magyar irodalom tanítása. 101 Az értékesítés azonban megköveteli, hogy ezt az értékélményt jelenkori nevelési célkitűzésünk értelmében használjuk fel. Ezzel szolgáljuk azt'a kultúrát az ismeret és lélekalap megteremtésével, amelyik életünk legsajátosabb ízét, a tőlünk függetlenül alkotott világ rendjét, az általunk alkotott világ ezer arcát mutatja meg, teszi birtokává egyéniségünknek. Az érzelemvilág művelése, melyre a mai ember keveset gondol, igen fontos. A mai filozófia a lelki élet egyensúlyát az egészséges érzelmi világ meglétében látja. 1 la a tudomány a maga igazságai felismerésében már itt tart, az élet, amelyik szerencsés összehangolással szokta a tudomány igazságait a maga számára felhasználni, kell hogy ebben is kövesse a tudományt, s igazságait megvalósítsa. Ilyen körülmények között az érzelmi világ a művelt ember számára nem csupán a természettől adott behatások eredményeképpen áll fenn, hanem a szó szoros értelmében műveltség. Ennek az érzelmi műveltségnek csupán egyik ága érdekel most bennünket, az, amelyik az irodalmi alkotások behatására és azok befogadása által jött létre. Lényegének megragadására három kérdés felvetésére és megválaszolására van szükségünk : mit keresünk az alkotásban? Mit kell látnunk az alkotásban? S végül miképpen jutunk el az alkotás művészi élvezéséhez? Mind a három kérdés megoldása a tudomány körébe vág. A helyes megoldás közkinccsé tétele és létele pedig az érzelmi civilizáció előfeltétele. Ebben a mondatban tehát bennerejlik a mód és bennerejiik a cél is, amellyel a magyar nyelv és irodalom tanára elhivatását végzi. Az első kérdésre : mit keresünk .az alkotásban? akkor adunk helyes választ, ha megjelöljük azokat a tényezőket, amelyek az alkotást meghatározzák. Minden művészi alkotás sajátnemű bélyegként hordja magán alkotója egyéniségét. Azt az egyéniséget, mely egy volt a történelemben, és egy marad mindörökké a maga sajátos alkatában, nemkülönben kialakulásában. Emberi tulajdonai, szellemi képességei, képzeleti ereje, művészi kifejezés-ösztöne, vágya és képessége alkotásmeghatározó jellege egyetemes érvényességgel hat és alkot azzal a lélekkel, melyben az alkotás megfogamzott, alakult, majd kifejeződött. Az aikotó énen túlmenőleg meghatározzák az alkotást a korízlés és a tárgy is. Mindkettő döntően befolyásolja az írót, akár akarja, akár nem. A korízlés élő parancs az író számára, a tárgy magában hordja formai és műfaji követelményeit. A nagy író ezek felismerésével végzi Istentől rendelt hivatását : a művészi lélektől megformált embernek és világnak korban gyökerező, mégis örök, gyarló emberi életünknél eszményibb rajzát, melyben a lélek önmagát alakította művészien megformált tartalommá. Mit keresünk tehát az alkotásban? Keressük az egyéniséget a maga testi-, lelki megalkotottságában és természetbe ágyazott- ságában; keressük a kort, a végtelen idő kicsiny láncszemét, s végül keressük a tárgyat a maga művészi alakultságában, kifejezésében és jelentésében. , A második kérdésre : mit kell látnunk a művészi irodalmi alkotásban, a tudomány többféleképpen válaszol. Nem lehet célom e helyen ezek felsorakoztatása, csupán annak megállapítására szorítkozhatom, hogy ehben az esetben is döntő a nevelési eszmény a kérdés megválaszolásában. A fentebb megfogalmazottak értelmében a magyar nyelv és irodalom tanára nem láthat mást az irodalmi alkotásban, mint a szép művészi megfogalmazását. Ennek a művészetben való megjelenése, a lélekben való megérzése érzelmi ítéletünk szép, értelmi belátásunk igaz, akarati világunk jó törekvését hozza magával. Ezzel a felismeréssel nevelő törekvésünk érzelmi, értelmi és akarati lélekerők fejlesztését a művészi megnyilatkozások szép kifejezésén keresztül a legeszményibb formában mozdíthatjuk elő. Ezzel azonban megjelöltük azt az utat is, amelyen haladva, eljutunk a műalkotás élvezéséhez, s feleletet kapunk a harmadik kérdésre : miképpen jutunk cl az alkotás művészi élvezéséhez.
