Protestáns Tanügyi Szemle, 1944

1944 / 5. szám - Rágyánszki Pál: Egy újabb és magyar irodalom tanítása

Rágyánszki Pál : Egy újabb év magyar irodalom tanítása.

99

De nem csupán a nevelési eszménynek a meghamisítása homályosítja el a szellemerkölcsre való nevelés eszményi feladatát, hanem a módszer is, mellyel a művelődési anyagot a növendék számára közvetítjük. Ez a módszer a maga alkalmazásában oly nehéz, hogy csakis azok tudják kellőleg használni, akik igen sokat ismernek és tudnak az emberi lélekről. Sajnos, azt kell tapasztalnunk, hogy ez nem ügye éppen a nevelőknek. így válik azután a módszer módszerességgé, a tudás tudákossággá, a felelősség felelőtlenséggé, az erkölcs tartalmatlan külszínné.

B) Formális nevelésünk e tárgyi adottságai a lélek tartalmi tényezői, az érzelemvilág felsőbbrendű értékei, Ezek teljes birtokbavétele azonban értelmi, érzelmi és akarati lelkierők együttes munkája és gyarapodása által lehetséges, melyekhez hozzákapcsolódik a hit, a képzelet és az ösztön. Itt csupán arra szorítkozom, hogy megjelöljem a célt s a cél elérése módját.

Formális nevelésünk formai célja az, hogy a növendéket szellemi téren annyira műveltté tegye, hogy a művelődési anyaggal önállóan tudjon bánni, legyen benne egészséges vágy és törekvés az értékek megismerésére, megtartására és közvetítésére. Ez a célkitűzés magában hordja a feladat súlyosságát, lélektani és gondolkodástani előfeltételeit.

Az objektív tárgy, a „nem-én" érzékszerveink felvevő működésén keresztül, az idegpályák közbeeső szállító munkájával eljut a központba, s ott róla szemlélet keletkezik. E szemlélet alapja a képzetnek. Létét a tapasztalatnak köszönheti. Ez a megismerés tehát tapasztalati, empirikus megismerés.

Az objektív tárgy, mint megismerésre kínálkozó objektum azonban nem csupán empirikus úton ismerhető meg, hanem a ráción, az észen keresztül is. Ekkor nem tapasztalásból indulunk ki, hanem az ész ítéletéből, és nem szemlélethez jutunk, hanem fogalomhoz. Már most az a kérdés, hogy e két ellentétes megismerési forma közül a nevelésben melyiket kell nagyobb szerephez juttatni, és hogy van-e még rajtuk kívül is megismerési lehetőség.

A lélektani alapokra épített megismerés, a tárgy szemlélete folytán keletkezett képzet, csak az adott esetben igaz. ,,A képzet tehát, amely physiológiai- phsychologiai úton áll élő, csak feltétele az ismeretnek, amennyiben általa a tárgy adva van a megismerésre, de az egyetemes, objektív ismeret egy más tényezőnek produktuma“ — írja BarLók György ,,A philosophia lényege“ c. értekezésében. Ez a más tényező a logika, mert az egyetemes érvényű és objektív ismeret a gondolkodás eredménye az ítélet által. „ítélet által lesz a képzetből fogalom“ — olvassuk ugyanott. Vájjon a megismerésnek mi a célja? A képzet-e vagy a fogalom? Nyilván az utóbbi. De a nevelés és oktatás kell-e, hogy minden egyes alkalommal törekedjék fogalomalakításra? Csupán a képzettel is megelégedhetik, azonban csak bizonyos életkorban, és pedig az alsóbb osztályokban és bizonyos tárgyakban, ahol a receptivitás még megtűrt tevékenység a munkaelv idején. Magasabb fokon azonban cél kell hogy legyen a fogalom. Ámde ez nem csupán a gondolkodás logikai, hanem ösztönös megismerésén keresztül is támadhat. Kérdés a mi számunkra az, hogy a nevelés és oktatás terén melyiknek juttassunk nagyobb szerepet. Az ösztönös megismerés gyakorlására elegendő az az alkalom, amelyet a növendékek maguk létesítenek akkor, amikor készületlenül kell számotadniok azokról az ismeretekről. melyeket nem raktároztak el eléggé, s melyeknek felújítását nem kísérelték meg. Ilyenkor gyakran tapasztaljuk azt, hogy a növendékek ösztönösen megtalálják a helyes feleletet. Nyilvánvaló azonban, hogy az ösztönös megismerésben is van valami abból, ami a gondolkodás által létrejött fogalom megalkotásában szerepel. A művelt ember megismerése a gondolkodás jegyében áll : nevelésünk formai részében tehát erre kell törekedjék.