Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 5. szám - Rágyánszki Pál: Egy újabb és magyar irodalom tanítása
98 Rágyánszki Pál: Egy újabb év magyar irodalom tanítása. Kutató szemünk az eszményi magasságokból a természet Istentől rendelt urára, az emberre tér át. A való világ, melyben az ember éli a maga életét, művészi alkotásainkban számtalan formában jelenik meg. A magasabbrendű életszemlélet predesztinálja annak az embernek a keresését, szeretetét és követését, akiben az isteni és természeti értékek emberi mértékben ugyan, de magasabbrendű tökéletességben egyesültek. Emberideálok egyéni és közösségi életének irodalmi rajza kelti bennünk azt a vágyat, hogy mi is akként éljünk. Ellenkezője csak undort és megvetést szülhet, ez azonban nem lehet nevelési érték, mert ellenkezik Isten rendelésével : szánalommal legyünk az elesettek iránt, segítsünk rajtuk. De nem csupán e keresztyéni paranccsal ellenkezik e lélek, hanem nevelési célkitűzésünkkel is. Valamire törekvő lélek kinevelése a célunk, mert a sztatikus lélek nem alkotó abban az értelemben, amelyet a ma életüteme megkíván. Nyugatra plántált keleti fajtánk legszebb öröksége az európai lélektől éppen az, ami ennek műveltsége kialakulását hozta létre : a művelődésre kész lélek kinevelése. Ez a lélek teszi lehetővé műveltségünk továbbhaladását, s ez a lélek végelemzésben azonos a keresztyén lélekkel. Ha e tételt elfogadtuk, akkor emberi életre nevelésünk magasztos feladatát jelöltük meg benne. Annak a keresztyénien magyar léleknek évszázadokon át történő megnyilatkozásait kell nyomon kísérnünk, mely ősi magyar sajátságait idegen környezete és behatások ellenére is megtartotta. Birtokosa azoknak a magasabbrendű eszméknek, melyek az ember egyéni és közösségi életének fémjelzöi. Bár a mai kor sok tiszta értéket megtépázott, de még mindig áll a család, az egyház, a nemzet és a haza. Ezeknek az eszmei értékeknek irodalmi tiszta megnyilvánulása olyan nevelő érték, mely formális nevelésünk emberi, vallásos, nemzeti és politikai célkitűzéseit eszményi magaslaton biztosítja. Formális nevelésünk keveset foglalkozik a szellemerkölccsel. Hogy ma igen sokan felelőtlenül mernek állítani, az ennek a következménye ; az írott betű elvesztette szentségét. Az igazság megelégszik tetszetős külszínnel, a szellem alapossága beéri a felületességgel. Tudományunk szellemének sajnálatos jegyei ezek, melyekkel szemben küzdenie kell mindenkinek, aki valaha is megízlelte az igazi munka alaposságának örömét. Tudományos életre nevelésünk iskolai vonatkozásban nem feledkezhttik meg olyan lelkidet kitermeléséről, mely magában hordja a szellem magasabbrendűségét, s megnyilatkozásainak irányítójául az erkölcsöt fogadja el. Így tűnik el a felületessé)?. a felelőtlensép', a meppondolatlan ip'azságszolpáltatás. E bonyolult kérdés szerteágazó részei líözül bennünket csupán a mar neveléssel és oktatással kapcsolatosak érdekelnek. Mai nevelésünk eszménye a vallásos alapon álló erkölcsös polgár, kiben magyar nemzeti művelődés szellemének megfelelő általános műveltség lakozik, s aki ennek birtokában képes felsőbb iskolai tanulmányok elvégzésére. Ez az eszmény a maga polgár megnevezésével annyira visszálendült a jelzőkdiktálta magaslatról, hogy a jelzők elvesztették jelentésüket, s maradt a polgár, mint politikum. S ha körülnézünk egy kicsit mai nevelésünk gyakorlatában, akkor az általam hirdetett keresztyénien magyar lélek kitermelésétől nagvon messze állunk.
