Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 5. szám - Rágyánszki Pál: Egy újabb és magyar irodalom tanítása
Rágyánszki Pál: Egy újabb év magyar irodalom tanítása. 9 7 Egy újabb év magyar irodalom tanítása.* Egy évvel ezelőtt beszámoltam arról, hogy az eszményi magaslatra vitt irodalomszolgálat a célom a tiszta és nevelő hatású értékek keresése és megbecsülése által. Magyarságtudatunk és értékelésünk szolgálatában pedig az örök magyar lélek állandójának folytonos vizsgálata — állandó és esetleges vonásainak feltárásával — állott tanításom középpontjában. Ezen állandó esetleges egyhangúságát a módszer változtatásával, illetve annak lélektani követelményeiből felismert alkalmazásával igyekeztem eltüntetni. Ma új módszerről, új irodalomtanításról tudok számot adni, s elmélkedéseimet a visszaemlékezés tükrében a formális nevelés tárgyi és formai, az oktatás ismeretanyagi, végül a módszer kérdésére terjesztem ki. A) Minden emberi cselekvés, mely magasabbrendű érték igényével lép fel, legvégső fokon az eszmei értékek megtestesítőjében, az Istenben találja meg kifejezését. Akár azáltal, hogy őt fejezi ki, akár azáltal, hogy végtelen kegyelméből olyan értéket sugall, melyben önmagát fejezi ki. Igen... Életünk minden megnyilvánulása benne és általa van. Őt keresni, alkotó erejét látni a magasabbrendű nevelés irodalomvizsgálata. Ennél magasztosabbat, formálóid) erejűt hiába keresünk. Ehhez bő anyagot nyújt a költészet, mert amit az értelem nem képes felfogni, azt az érzelem, melyben az igazi költészet gyökerezik, tökéletesen látja, s ki tudja fejezni,, mert van eszköze arra, hogy kifejezze a kifejezhetetlent. Az eszményi világ érzékileg láthatatlan megtestesítője örök törvényeit a természetbe írta be. Az Isten alkotó erejének, kormányzó hatalmának, mindenekről gondoskodó jóságának s mindeneket megbocsátó kegyelmének megismerése az ihlető természet művészi formába öntött alakjának megismerése és szeretete által lehetséges. Ennek megismerése által tudjuk átplántálni azt a világszemléletet, mely evangélikus világnézetünkkel azonos. Felelni tudunk azokra a kérdésekre, melyek minduntalan nekünk szegődnek : mi az élet értelme ? mi a természet rendje? mi a természetbe ágyazott ember rendeltetése? E kérdésekre válaszolás oly magasfokú irodalmi értékek keresését jelenti, melyek örök értékek kell hogy legyenek a szépre, nemesre mindig hajlamos növendék lelkében. Ez a lélek évek múltán, amikor az élet sok szenvedése, a való világ sok szennye és bűne megsebzi, örök szerelemmel vonzódik a természethez, hogy nála megsebzett leikének gyógyulást találjon ; Isten legszebb templomában emeljen újra oltárt megtisztult! elkében Istenének. * Elhangzott az aszódi ev. Petőfi-gimn. tanári karának módszeres értekezletén.
