Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 4. szám - Hazai irodalom
lla;al iroda hun. 05 ne másokat. A személy hal a fejlődő leiekre, nem az eszme, vagyis ez is csak a személyen keresztül. S ha azl vallják a feleletadók, hogy a munka lelkesít, a cselekedet : ezl kell megfognia nevelésünknek. November (11.). Csekii Árpád: A katonai kiképzés nevelői szemmel (folytatása a decemberiben). Nemzeti Figyelő. November (17.). Málé-Törok Gyula nv. teslőrezredes : Vezetett nemzetnevelés vagy önnevelés címen egy feltűnő nevelési módszert tartalmazó előadás ismertetésével kapcsolatban kiemeli a katonai nevelés öntevékenységre szoktatását s ennek nagy értékéi. Kiismeri az előadóval, hogy a régi nevelési rendszer csőd felé közeledik, de nem helyesli, hogy a gyermekei teljes jogú emberként kell kezelni, mert neki elsősorban kötelességei vannak, s csak azután lesznek jogai. Nem autonóm lény, mint az előadó mondja. Csak annak lehet autonómiája, ki fegyelmezni tudja magát, s nem lesz a szabadból szabadossá, mint az ilyen elvek szerint nevelt gyermek. „Önmagára kell hagyni a gyermeket, hadd fejlessze ki magát a maga törvényei szerint" mondta az előadó. Kire cikkíró elrettentő példákat sorol fel saját tapasztalatból olyan gyermekekről, kiket magukra hagytak. Orvosszerül a magyar család trónraültetésél kívánja, a Nemzetnevelő Rend megvalósítását, mely közel hozza tanítótól egyetemi tanárig az összes nevelőket, hegyeimet kell elérnünk ifjúságunkban, a magyar katonaeszményt kell megvalósítanunk, kemény katonákat kovácsolnunk gyermekeinkből. A cikkíró szép gondolatait a mai leventenevelés, honvédelmi ismeretek kapcsán az iskolai tanítás és nevelés is igyekszik megvalósítani. Bizonnyal hihetjük, hogy még egyszer nem fog a romboló destrukció ifjúságunkon úrrá lenni. Megszívlelésre méltó a cikk gondolatmenete. Ugyané lap október 10. és 17. számában Tállyai István, az OKTK tagja. Bőhm Károly rendszerét ismerteti meg a lap olvasóival. Népszerűsítő törekvése elismeri azt a munkát, melyet az Evangélikus Tanáregyesület a nagy filozófus műveinek megjelentetésével immár évek során végez és végezni kíván a jövőben is. Kr/inikás. HAZAI IRODALOM I Kudász Ernő : Egy lélek tengeréből. Budapest, 1943. 158 lap. Nem minden napi ennek a kis könyvnek az alakja, de a tartalma sem. Egv elmélyedő embernek a vallomása, amint az életnek kemény hullámait finom és érzékeny lelkén tudatosan és figyelve hagyja végigdübörögni, s megfigyeléseit egészen szubjektív, mondhatnék lírai szempontból felfogva és értékelve foglalja Írásba. Viszont ez a mindenkép lírai, verses formába kínálkozó anyag prózai feldolgozást kap, s az élményleírások csak a gondolategység szerint osztódnak egy-egy versterjedelmű fejezetbe. Kutató leikével az élet hányattatásai közben a boldogságot keresi, s úgy véli, meg is találta, amikor a bibliai öreg Simeonnal elmondhatja, hogy a jövő századok fejlődését már előre látja saját lelkivilágán keresztül. Átéli a szerelem tiszta, önfeláldozó vonzódásának erejét, szépségét, s majd ennek elvesztésével fájdalmát is. Felismeri az emberi szeretet nagyságát és értékét a közösségi életben. Van azonban néhány oly megfigyelése' és értékelése, amivel nem érthetünk egyet. Ilyen az emberi életsors fatális végzetszerűségébe vetett hite, s ami ezzel összefügg, meggyőződése az ember megválthatatlanságáról. Ezek egyébként sem illenek bele egységesen a könyv érzelmi és gondolatkörébe. Látszik, hogy a szerzőnek még több élettapasztalatra és derűsebb életszemléletre van szüksége, hogy a most még erős lelki vívódások köréből egységesebb érzelmi és értelmi világszemlélethez jusson, s kialakíthassa harmonikus lelki képét. A könyvhöz Zsolnai Vilmos írt előszót, akinek az ajánlását bizonyára megfogadják mindazok, akik a lelki élet problémái iránt érdeklődést táplálnak. Budapest. Dr. Rezessy Zoltán.
