Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 4. szám - Vitéz dr. Bessenyei Lajos: Tanári fizetés
Vitéz dr. Bessenyei Lajos : Tanári fizetés. 77 bírákkal való egyenjogosítás régi elve mellett, és kérjük ennek a szorgalmazását“. A közp. igazgatóság május 27-i ülésén (88. jkvi sz.) főjegyző már jelenti, hogy az OKTE elnöksége válaszolván átiratunkra kijelenti, hogy a mi álláspontunkkal egyetért, és tovább küzd közös célunkért. Ilyen események közt távozptt a kultuszminiszteri székből 1942 nyarán Hó man Bálint, és jött utána Szinnyei Merse Jenő. A magyar tanárság halaszthatatlan kötelességének ismerte, hogy az új minisztert a tanárhiányról tájékoztassa, és a tanári fizetés rendezését tőle is kérelmezze. Egyesületünk elnöksége 1912 szeptember elején felkérte az OKTE elnökségét, hogy az összes magyar tanáregyesületek elnökségéből összeállított küldöttséget vezessen a miniszter elé, és úgy kérjük anyagi helyzetünk javítását. Igen, de az OKTE elnöksége ekkor már magától is megmozdult, és ez ügyben kihallgatást kért és kapott. Az audencia 1942 szeptember 18-án folyt le,1 amikor is a miniszter többek közt ezeket mondta : ,,A tanárság nehéz anyagi helyzete annál inkább szorul orvoslásra, mert visszahatással vaii az ifjúság pályaválasztására, és komolyan fenyeget a tanárhiány. Elhatározott szándéka tehát olyan rendezést kidolgozni, mely a kérdést gyökeresen megoldaná, de jól tudja, hogy ezzel csak a háború utáni időre tesz előkészületet. Ha jelenleg tehát gyökeres rendezést nem is ígérhet, annyit mindenesetre kijelenthet, hogy a mostani pénzügyi lehetőségek adta kereten belől többféle kisebbnagyobb segítséget remél nyújtani már a közeljövőben.“ Ez a nyilatkozat két igen. fontos tényt rögzít le : először megállapítja a legfelsőbb és legilletékesebb helyről a tanárhiányt, másodszor a gyökeres javítását anyagi helyzetünknek csak a háború befejeződése után ígéri. De mi, tanárok, úgy véljük, hogy a háború végéig várni az alapos rendezéssel, végzetes veszedelmet jelenthet a magyar köznevelésre nézve, mert akkor már esetleg nem tanárhiányról, hanem a tanári pálya elnéptelenedéséről beszélhetünk. Ezért nem szűntünk meg a bezárt ajtón tovább zörgetni. Az ORTE elnöksége újból kérte az OKTE elnökségét, hogy a közös küldöttséget szervezze meg és vezesse a miniszter elé. De az OKTE vezetőségének lejárt a mandátuma, és a tisztújító közgyűlést csak 1942 november 28-án tartották meg Budapesten. Az új elnökség vezetése alatt 1943 február 17-én végre Budapesten összeült tanácskozásra a négy tanáregyesület — országos, katolikus, evangélikus, református — elnöke, amikor is behatóan megvitatták egy újonnan felterjesztendő memorandum alapelveit, s azt is elhatározták, hogy ezt a memorandumot közös küldöttségben még 1943 márciusában átadják a miniszternek, ha csak erre lehetőség nyílik. Közel négyévtizedes küzdelmünk legfőbb mozzanatait, az utolsó években különösen kiemelve az Országos Református Tanáregyesület kezdeményezéseit, kívántam a közölt adatokkal vázolni. Ezekből 1 OKTE Közlöny 1942 oki. sz. 25—27. 1.
