Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 3. szám - Dr. Otrokocsi Nagy Gábor: Nemzetnevelés és középiskola
66 Dr. Otrokocsi Nagy Gábor : Nemzetnevelés és középiskola. jelentőségű változások korában a még meg nem állapodott fiatal egyéniségek előtt hitelüket vesztik mindazok az állandónak hirdetett ideálok, amelyeket a békés szellemi fejlődés és zavartalan gazdasági termelés korában minden különösebb akadály, belső ellenállás nélkül a magukévá tudtak tenni. JEgy másik körülmény, ami az ideális értékelő készség és a műveltség mélységei iránti érdeklődés kifejlődésében bizonyos akadályt jelent az ifjúság számára, az a kelleténél talán erősebben érvényesülő gyakorlati szellem, ami legújabb pedagógiai törekvéseinket áthatja, és a mi közvetve szintén a nemzet háborús helyzetének a következménye. Amilyen áldásos hatásai lehetnek és vannak is céljuk szempontjából azoknak a kezdeményezéseknek, amelyek egyrészt a gyakorlati életpályáknak az ifjúsággal való megkedveltetését tűzik maguk elé célul, másrészt pedig már a serdülő korú ifjúságot is a nemzeti élet munkás tagjaivá akarják tenni — gondolok itt a Diákkaptármozgalomra, a levente ifjúvezető-képzésre, a tanulóifjúságnak a társadalmi gyűjtésekbe való bekapcsolására — : a fentemlített szempontból ugyanannyira káros hatásúaknak is mondhatók. A természetes egyensúly elvét kell itt megtalálnunk. Amilyen súlyos hiba volna ezeknek az —- ismételjük — áldásos hatású kezdeményezéseknek útját vágni, éppen olyan hiba, sőt az igazi műveltség ellen elkövetett bűn lenne ifjúságunkban csakis a gyakorlati érzéket fejleszteni, és az utilitarista, haszon-szellemű értékelésen túl nem mutatni. Harmadik körülmény, amit a középiskolai nevelésnek mint nemzetnevelésnek a minőség elve szempontjából végzett vizsgálatánál szóvá kell lennünk, a tantervi zsúfoltság kérdése. Csak a honvédelmi ismeretek bevezetésével életbeléptetett legújabb tantervi intézkedés veszi magának azt a bátorságot. hogy két bevezeti tantárgy helyett csupán egyetlen újat adjon. Eddig úgyszólván mindig csak szaporodtak a tantárgyak — nem is szólva a tudományok fejlődésével kapcsolatos ismeretanyag gyarapodásáról — és mindig jobban és jobban fenyeget az a veszély, hogy elmélyedésre való nevelés, alapos ismeretekre épített műveltség helyett csak felületes műveltséget, rövid áttekintést, nem pedig az igazságok mélyére való betekintést tudunk tanítványainknak adni. A tantárgyak számának és egyáltalán a közlendő ismeretanyag növekedésének egyetlen ellensúlyozása a módszeresség követelményének fokozott hangsúlyozása volt. Hovatovább be kell azonban látnunk, hogy bár rendkívül komoly értéket jelenthet a módszeresség a hivatott nevelő gyakorlatában, csodákat, vagy csak a nevelő-oktatás tömérdek kérdésének végleges megoldását mégsem várhatjuk tőle. Csupán gyökeres tantervi változtatások segíthetnek ezen a téren. Hiányos lenne áttekintésünk, ha nem szólnánk végül azokról a mai helyzetokozta külső akadályokról, amelyek ha talán nem is minden tanintézetben, de mégis sokhelyt a minőségi nevelés, a kellő- műveltségi színt tartása szempontjából komoly nehézségeket jelenthetnek. Itt kell megemlítenünk a tanárhiány mind aggasztóbbá váló kérdését és azokat a nehézségeket, melyeket némely intézetnél az iskolaépületnek hadicélokra való igénybevétele jelent. Ennek következtében nem egy középiskolában be kellett vezetni a délutáni tanítást, sőt a tanórák időtartamának némi csökkentését is. Ha még mindezekhez hozzávesszük a kényszerhelyzet következtében előálló rendkívüli tanítási szüneteket is, nagyjából talán sikerült felvázolnunk mindazokat az akadályokat, melyeket a mai rendkívüli helyzet a középiskolai nevelés minőségi szintjének tartása szempontjából jelent. A nehézségek és akadályok tisztánlátása azonban semmiképpen nem eredményezhet kétségbeesést és lemondást. Éppen ellenkezőleg : arra kell ösztönöznie bennünket, hogy megtaláljuk azokat az utakat és módokat, melyek — akár nagyobb tehervállalás árán is — lehetővé teszik, hogy a ma iskolapadokban ülő nemzedék a háború befejezése után teljes szellemi felkészültséggel és erős kézzel foghasson hozzá az új Európa felépítésének nagy munkájához. Ehhez először is annak a „mélykultúrának“ az elvi alapjait kell