Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 3. szám - Dr. Otrokocsi Nagy Gábor: Nemzetnevelés és középiskola
Dr. O'rokocii Wag if Gábor: Wemzetn »elés és középiskola. 65 amelynél lerakják az alapokat, és elkészítik a tetőszerkezetet, csak éppen a ház falait nem építik fel. A minőségi elv hangsúlyozásával egyébként a háborús középiskolai nevelő-oktatás egyik legégetőbb kérdését idézi fel bennünk Márai tanulmánya. I Aki érdeklődéssel figyeli gimnáziumi tanulóifjúságunk értékesebi) és érdeklődőbb rétegének házi olvasmányait és egyáltalán az iskolai élettől kevésbbé függő világnézeti érdeklődését, az/nagy megelégedéssel tapasztalhatja, hogy a mai 15—18 éves if jakra nem maradt hatás nélkül a nemzeti gondolatnak az az elmélyülése, a nemzeti sorskérdések iránti az a fokozott figyelem, melyet egyrészt újabb irodalmunk, másrészt pedig a nemzeti közvéleményben történt belső átalakulás idézett elő. Amennyire megnyugtató azonban, hogy legújabb tantervűnk nemzeti elgondolása tényleges hatóerővé vált középiskolai nevelésünkben, és immár áldásos eredményeit is tapasztalhatjuk, ugyanannyira elszomorító, hogy mily kevés fogékonyságot és érdeklődést mutat mai középiskolás tanulóifjúságunk az örök emberi értékek, az egyetemes művelődési eszmények iránt. Ha szembe merünk nézni — pedig feltétlenül szembe kell néznünk— a tényleges helyzettel, meg kell állapítanunk, hogy az értékelő tudatnak az a megrendülése, ami korunk legnagyobb kultúrfilozófusait, egy Ortegát, egy Huizingát lesújtó hatású ténymegállapításokra késztetett, már középiskolás tanulóifjúságunknál is érezteti hatását. Bizonyos felületesség, a csak átlagos igényhez, a félművelt, népi gyökereitől elszakadt, de „európai“ kultúrát még nem szerzett tömeg szellemi szintjéhez való igazodás, a műveltségnek éppen legértékesebb alkotásai iránti közönyösség, az esztétikum iránti érzéketlenség, ál- és féligazságok kritika nélküli elfogadása és végül, de nem utolsó sorban a keresztyen morál alapigazságainak az ifjúi lelkekben való megingása — mind olyan jelenség, ami mellett nem mehet el szótlanul a lelkiismeretességre törekvő nevelő. Igaz, hogy általános hibák és fogyatékosságok ezek, olyanok, amelyek többékevésbbé minden kor és nemzet ifjúságára jellemzőek, és mindig is ezek tették szükségessé a még kialakulatlan és formálható ifjúi egyéniségeknek valláserkölcsi alapon álló és ideális értékelésre képes személyiségekké való nevelését — de korunkban, napjainkban mégis kirívóbbak, fokozottabban érzékelhetők ezek a hibák. Hogy a kiküszöbölésükhöz vezető utat megtalálhassuk, azokat az okokat kell megkeresnünk, amelyek a vázolt jelenlegi helyzetet létre hozták. A már említett egyetemes európai — sőt inkább amerikai — „tömegszerűség“ uralomra jutása mellett magában a háborús helyzetben kell a legfőbb okot látnunk: A mélyreható gazdasági és szellemi változások, az a legtöbb emberben nem is tudatosult, de hatásaiban mégis megnyilvánuló veszélyeztetettség-érzet. amit állandóan ébren tartanak a háborús hírek mellett többek között a légoltalmi intézkedések is, valami belső bizonytalanságot idéznek elő nemcsak a felnőttekben, de talán még inkább az érzékenyebb idegzetű, fejlődő korát élő tanulóifjúságban. Ez azután természetesen azt eredményezi, hogy megrendül az ifjúság bizalma az egyetemes és örökérvényű értékekként eléjük állított eszmékben. A meglepetésszerű és világtörténelmi 2
