Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 3. szám - Papp Ferenc: Egy felsőházi beszéd lapszélére
: Papp Ferenc : Fffij felsőházi beszéd lap szél ere. 61 világháborúig élt, ezek kevés tankönyvön nőttek fel, de azt, amivel foglalkoztak, alaposan megtanulták. Akkor voltunk mi a Nyugathoz a legközelebb műveltségben“. A mai és az első világháború előtti középiskolát, a középiskolás tanulóifjúság szellemi színvonalát azért fölöttébb nehéz összehasonlítani, mert megváltoztak nevelési eszményeink. A világháború előtti középiskola a pozitív, adatszerű tudást többre értékelte a harmonikus, lelket és testet, materiális és formális képzést egyaránt szem előtt tartó nevelői célkitűzésnél. Az első világháború előtti középiskola tanárai sokkal kényelmesebben végezték munkájukat, mint a maiak. Az óra nagy része feleltetéssel, számonkéréssel telt el, ma tíz-tizenöt perc jut a számonkérésre. A számonkéréskor általában azt szerették, ha a diák szórul-szóra recitálta a tankönyv szavait. Ilyen módszerrel tényleg elérhette azt a középiskola, hogy a belőle kikerülők megtanulták azt, ami a könyvben volt. A harminc-negyven év előtt érettségi vizsgálatot tett tanulók talán több könyvnélkül megtanult verset, prózai szemelvényt, nyelvtani és mennyiségtani szabályt tudtak, mint a ma érettségi vizsgálatra álló tanulók, viszont nem lehet kétséges, hogy mai növendékeink sokkal öntudatosabban néznek szembe pl. nemzeti sorskérdéseinkkel, sokkal inkább képesek már ifjúkorukban önálló vélemény alkotására, egyszóval formális képzés tekintetében a mai iskola többet ad. Ha talán adattudásuk kevesebb is, ezért bőségesen kárpótol az, hogy gondolkodni tudásuk, ítélő- és elhatározóképességük, nemzeti érzésük fejlettebb, mint a néhány évtizeddel korábbi ifjúságé. A mai magyar középiskola más, lényegesen más, mint a régi volt. Más nem csupán tankönyvei minőségében és esetleg mennyiségében, hanem más szellemében is. Trianon szomorú emlékével és terhével, elmúlt idők megoldat! nul maradt nemzeti problémáival kereste a kibontakozás helyes útját és megtalálta ez utat, amikor a Nyugat művelődési értékeinek pedagógiai szerepét a nemzeti gondolat mértékével állapítja meg. És ezúton történeti hivatástudatra, keresztyén erkölcsi világnézetre és szociális felelősségtudatra nevel. Reá kell mutatnunk azonban a beszédrészlet egy második ellentmondására is. Az első világháború előtti iskola tanára a nyilatkozat szerint nem magyarázott egyebet, mint ami a tankönyvben úgy is benne van, amit ő leckének feladott. Aztán egy-egv egyetemi tanár jól sikerült könyvéből saját iskolája és barátai iskolája számára kiszabott tíz-tíz más tankönyvet, elrontva azt a bizonyos első tankönyvet. És mégis akkor nőtt fel a legműveltebb generáció, s akkor voltunk a Nyugathoz legközelebb műveltségben. A didakszisz gyenge volt tehát, sőt a tankönyv is rossz, de a tanítási eredmény mégis jó. A beszéd megállapítja azt is, hogy a mai ifjúság túl van terhelve, egy-egv jeles diáknak, aki eleget akar tenni kötelezettségének, az egész napja igénybe van véve.
