Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 2. szám - Megjegyzések
38 Megjegyzések. Csak néhány kérdést vettem most elő. Talán csak azért, hogy ösztönzés legyen egy-két gondolatom. Legnagyobb célom úgyis az, híveket szerezni a sajátos szellemű magyar nevelésnek. De megmutattam azt a hibánkat is, igen keveset foglalkoztunk a magyar gyermekkel. Ezt a hibánkat ki kell köszörülnünk! , Érsekújvár. Dr. Bakos József. MEGTEGYZÉSEK Visszhang. Aki volt már életében Lubló-fürdőn, az biztosan megismerkedett a híres lublói visszhanggal. Megérkezése után másnap már kivezetik a vendéget sétaközben, a fürdőhelvhez vezető romantikus szép völgyben csergedező patak partján lévő kis kiálló sziklapadra, s onnét átkiáltják a szemközti hegyoldalnak : „Was kocht die Frau Meyer?.............Eierl“ —hangzik a válasz. Bármikor kérdezik, a túlsó oldal mindig válaszol. Elhangzik a szó — s ezzel vége! Ilyen mindig reagáló visszhang a nyughatatlan, dolgozni, alkotni, korrigálni, a maga baján mindig segíteni vágyó tanári lélek is! Bármit tesznek eléje, veleszületett igazságkeresésénél fogva mindjárt előveszi ceruzáját és korrigál. Némelykor meghallgatásra talál a javítás, de sajnos -— tapasztalatból tudjuk — á legtöbbször, mint a visszhang, elhangzik ugyan a szava, de mintha mi sem történt volna : vége! Semmi tovább! Jönnek újabb vendégek, újra átkiabálnak, jönnek új eszmék, új gondolatok... újra hangzik a visszhang és ezzel: kész! Vége! A patak vize csörgedezik csendesen tovább! De azért mégis csak szóljon a visszhang! Mindig erősebben és többszörösebben! Egyszer majd csak elhallatszik oda is, ahol ugvan nem hallgatják, de mégis meg fogják hallani! És talán feleszmélnekL? Talán a visszhanggal együtt nem lesz mindjárt a szózatnak is ...vége!? Ezért, ebben a reményben szólok most én is vissza a Protestáns Tanügyi Szemle 1942 július havi számában dr. Hittrich Ödön : Gimnáziumunk mai állapota c. értekezésének utolsó bekezdésében elhangzottakra. Talán nem röppen el visszhangom nvomtalanul, talán meghallják szavamat ott is, ahol nemcsak hallgatni, hanem cselekedni is tudnak!? Hittrich főigazgató ezt írja : „A túlterhelés megszüntetését ideiglenesen egy ember tudná megvalósítani. És ez az igazgató. De elsősorban öt magát kellene felmenteni az egyre nagyobb mértékben szaporodó irodai teendők alól, hogy minél többet hospitálhasson és minél többször legyen alkalma tanítási és nevelési kérdéseket megbeszélni kartársaival, mint barátaival. Ez talán segítene egyelőre.“ Ugyanezt a gondolatot hangoztattam én éppen 11 évvel ezelőtt a Magyar Rajztanárok Országos Egvesületének 1932 január 24-én tartott közgyűlésén felolvasott „Reformgondolatok a tanári szolgálat és munkakör átszervezéséről“ című értekezésem egyik fejezetében : ,,D?centralizálni kell az igazgatást! Meg kell osztani a középiskola igazgatásának roppant terheit több egyén között.“ Ezt írtam én akkor értekezésemben. Ugyanezt vallom most is! Bár időszerű lenne ma is az egész értekezés újbóli ismertetése és tárgyalása, talán még jobban, mint akkor, most csak az idézett szakaszra vonatkozólag szólaltatom meg a visszhangot. Ezt azonban erősebb meggyőződéssel és fokozottabb mértékben teszem, mivel az elmúlt 11 esztendő újabb és újabb súlyos terheket rótt az igazgató vállaira. De annál is inkább hangoztatom a decentralizálást, a munkamegosztást, az igazgató felszabadítását sok-sok teendő személyes elvégzésétől, mivel a gyakorlatban úgyis megvan már egyes ügykörben a munkamegosztás. Ez azonban csak szívességből, igazgatói személyes felkérésre vagy megbízásra történik. Nem kellene mást csinálni.
