Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 2. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. .'{9 mint ezt a gyakorlatban bevált rendszert szabályozni, kiterjeszteni, úgyhogy az eddigi segítség, mint egyéni munkatöbblet ä jövőben nem csupán bajtársiasságból teljesítendő szívesség lenne, hanem saját munkakör, amit kötelességszerűen, tehát a mostani centralizált igazgatói felelősséggel szemben saját felelősséggel kellene végeznie. Elgondolásom szerint a VI. fiz. osztály elérésével minden egyes, tehát már átlag 25 éves pedagógiai gyakorlattal bíró, átlag már az 50. életévét taposó tanár automatikusan megkapná az igazgatói elmet, s vele az eddigi igazgatói munkakör egy kis részét. Ezt, mint saját speciális ügykörét — a heti 12—15 órás tanítási óraszám mellett — kiki a legteljesebb egyéni felelősséggel végezné. Ilyen teendők volnának : az órarendkészítés, helyettesítések eligazítása, tandíjkezelés és egyéb pénzügyek, ifjúsági egyesületek felügyelete, tanulmányi kirándulások rendezése és nyilvántartása, szertárak ellenőrzése, diákkaptár, irodavezetői teendők, hivatalos levelezés, a tanulók iskolánkívüli életének felügyelete, a tanárok társadalmi működésének és társaséletének nyilvántartása, a bajtársi szellem ébrentartása, iskolai ünnepélyek, kivonulások rendezése, a tanárok anyagi, szellemi és családi ügyeiben való segélynyújtás, megélhetési, beszerzési könnyítések megszervezése, magánoktatás nyilvántartása és ellátásának irányítása, az épület jókarbantartása, tüzelőanyag beszerzése stb. stb. Milyen nagy megterheléstől szabadulna meg az igazgató, ha ezt a rengeteg mellékes, bár azért nélkülözhetetlenül fontos teendőt helyette igazgatómunkatársai végeznék el : nemcsak szívességből, hanem kötelességből! A VI. fiz. osztályba került „igazgatók“ együttesen alkotnák az „igazgatótanácsot“. Ennek elnöke és természetesen az egész iskolának egyedüli képviselője, az egész intézmény legfőbb szellemi vezére lenne : a „vezetőigazgató“. Az igazgatótanács tagjai a vezetőigazgatótól kapnák az irányítást, az ő elgondolásai alapján működnének, neki referálnának esetről-esetre, hetenként egyszer pedig igazgató tanácsülést tartanának. Itt szereznének mind az igazgatótanács összes tagjai, mind pedig a vezetőigazgató, világos képet az iskola egész életéről, összes mozzanatairól. Itt beszélnének meg minden fontosabb, sürgősebb esetet. Együtt készítenék elő a tanári értekezletek és felettes hatóságok elé terjesztendő ügyeket. Mennyivel nyugodtabban, alaposabban lenne minden elintézhető ilyen munkamegosztással! A mellett, hogy minden egyes külön ügykörnek külön vezetője lenne, a vezetőigazgató mégis mindenről jobban tudna, mint eddig. Nem feledkezne meg semmiről sem, nem késne el semmiféle intézkedésével, semmi váratlanul nem érné! Nyugodtabban vállalhatná mind egyéni, mind pedig hivatali felelősségét le- és befelé épúgy, mint ki- és felfelé! Hisz minden egyes ügyet, ügykört, az ő rendelkezése szerint, egy-egy, saját felelősséggel működő, külön egyén végezné. Végezne pedig a megszokott, közmondásos tanári lelkiismeretességgel, pedantériával és — mondjuk — büszkeséggel és a címmel járó hivatalos, de jól átérzett s végrehajtott felelősségérzetével. Ekkor a vezetőigazgató nem fecsérelné el összes energiáját holmi aprócseprő izgalmakkal, csőrepedésekkel, OTI-, vagy gáz- és villanyszámlafizetésekkel, tüzelőanyagbeszcrzésekkel, folyosótisztántartási szemrevételezésekkel, vagy más ezekhez hasonló, bár az iskola életében szükséges, sőt fontos, de nemzetnevelőnek mégsem mondható bagatell-iigyekkel, hanem maradna elég ideje arra, ami egy középiskola célkitűzéseiben mégis csak a legfontosabb, a hospitálásokra, pedagógiai kérdések megvitatására, irányításra, tanácsadásra. Tekintélye, bár tényleges munkáját alaposan megkisebbítenék, az eddiginél jóval magasabbra emelkednék! Eddig az iskola robotmunkása volt, sem álomban eltöltött csendes éjjele, sem nyugodt nappala nem volt. Az adminisztrációs teendők száma napról-napra gyarapodik, ugyanakkor a végrehajtás elé is újabb és újabb akadályok gördülnek, amik előbb, vagy utóbb okvetlenül és végérvényesen aláássák és elpusztítják az igazgató idegrendszerét! Ezen az állapoton segíteni kell, különösen akkor, mikor segíteni lehet is! Csak akarat kell hozzá! Tessék megpróbálni!
